egy újabb adag gondolatkehely

A szokásos kép: ismét vonaton, zenével a fülemben, gondolatokkal a fejemben, történésekkel a hátam mögött. Tudom, hogy már sokat „rizsáztam“ – vagyis próbáltam nagy igazságokat megfogalmazni, de én nem unom. Remélem Ti sem, kedves ismerőseim.
A mai gondolat is ebbe a sorba állhat be. Ugyanis ismét van egy fogalom, amire felkaptam a fejem, és nem sétálhatok el mellette szó nélkül. Ez pedig az EMBERI HÜLYESÉG. Nem butaság! Az abból fakad, hogy nem vagyunk tisztában bizonyos dolgokkal, és azok következményeivel. Nem! A hülyeség abból ered, hogy csak cselekszünk. És itt felhívnám a figyelmet a csak szócska hangsúlyára. Mert megyünk fejjel neki a falnak. De miért, ha tudjuk, hogy fájni fog? Na? Valaki meg tudja válaszolni nekem ezt az aprócska miértet?
A helyes megfejtéseket erre és erre a címre várom…

csak úgy

Rég hallattam már magamról, de úgy érzem, igazolt a hiányzásom. Mint mindig... Találtam pár bejegyzést a gépemen, mikor még nem kezdtem el írni a blogot. Figyeljetek:

Hogy hiszek-e a sorsban. Bocsánat, a Sorsban? Hm… Igen, mert így a legkönnyebb mindig bűnbakot találni, és tovább is léphetek. Ennyi. Mert mikor örül az ember valaminek, akkor azt sose a Sorsnak köszöni. Azt mindig magának, a barátjának, a családjának. Istennek. Hiszek-e Istenben? Nehéz. Nem tudom.
De én még hiszek ám valamiben. Az pedig nem más, mint a Véletlen. Hiszem, hogy vannak véletlenek. És annyira élevezem a véletleneket. A legjobb a szándékos véletlen. Amikor nem is tudom, hogy el van tervezve, csak véletlennek hiszem. De a Sors írja a forgatókönyvet. A véletlenek sorozatát is ő írja. Én meg játszom a játékát. Sokszor dobok ám hatost, csak nem merem meglépni. Pedig bátor embernek tartom magam. De akkor ez miért van?
Nah, hát ezt a történetet szeretném hangosan gondolkodva végigjátszani. Olyan ez, mint a Jumanji. Történik is, miközben játszom. Tele oroszlánokkal, vad lényekkel, világvégével.
Sokat gondolkoztam, hogy érdemes-e elkezdeni blogot írni. Nem jöttem még rá. Meglátom, kifizetődő-e. A cél, hogy eleget tegyek a kíváncsiságom szülötte kérdéseknek, és megosszam a „nagyvilággal“. Aztán lehet néha én magam fogok rájönni a válaszra, lehet más segít majd rádöbbeni egy-egy véleménnyel, de az is lehet, hogy majd valaki jól beolvas nekem egy-egy gondolatért, és ez vezet majd oda, hogy rájöjjek: igenis nekem van igazam. Vagy a másiknak…

vagy a másik:

Kedves Naplóm!?
Valami olyasmi. Megint elkezdenék naplót írni? Régen ragadtam már tollat – legalábbis ilyen célból. De olyan jó volt visszaolvasni a sorokat, soraimat(!) az élményekről.
Megint vonaton ülök. És megint Egerből. Talán most utoljára. Vagy nem is tudom. Fura érzések keverednek bennem. Eger. Már nem a vár jut az eszembe vagy a Dobó tér. Hanem a Leányka út, a „retek“, a kilátás, a felelősség, az önállóság, főiskola… Lezárult egy része az életemnek. Nem diplomáztam – bár rajta voltam az ügyön – viszont más ember lettem. Nagyon sokat változtam. Mondják, a főiskolás évek felejthetetlenek. Valóban. Mennyire máshogy láttam a világot!
Annyi élmény, annyi csalódás, annyi emlék, annyi bor! És mennyi ember! Tanárok, akikre felnézek. Varga Gyula tanár úr és az ő nyelvészet könyve. Mint az oltári nő, úgy jártam én a vizsgáira. Jártam? Igen, mert mindig szépen felöltöztem, elmentem a B épületbe, majd berezeltem, és hazavonultam. Aztán mikor vizsgáztam nála! „Anikó! Ne az emlékeire hagyatkozzon, hogy mit olvasott a tételben, hanem gondolkozzon!“ Hármas. Személyköziből is és nyelvészetből is!!!! Igaz, megtanultam azt is, hogy mi van a könyve borítóján (maja naptár).
Aztán ott van Martin tanár úr. Hihetetlen tudás, tapasztalat, rutin! Mert „mondtam már, hogy mennyire fontos a nyelvtudás?“ vagy „Mi is volt a házi feladat?“ Ő az, aki esélyt adott, és meglátott bennem valamit. „Anikó! Magában több van!“
Balázs Géza! Egy zseni. És kiérdemeltem a bizalmát. Bár nagy valószínűséggel el is játszottam egy kicsit. Az ember azért választ magának témavezetőt a szakdolgozatához, hogy konzultáljon is vele. Én is ezért választottam őt. Vagyis talán ketten választottuk egymást, mert rámtaláltatta a témát! A célzás…

Jajj, ezeket olyan fura visszaolvasni. De nagyon jó érzés. Most is így gondolom. Na de elég lesz ennyi mára, hiszen most ez több lett, mint szokott.
De hamarosan jelentkezem!!! Addig lovelove