Mostanság

hmhm... hát igen. Rég mutatkoztam! Többen jeleztétek is, hogy nem ma volt már, mikor utoljára életjelet mutattam itt a blogon. De újra ittvagyok! És bevallom őszintén, van miről beszámolni. Sok-sok minden történt. A pesti sztorit tudjátok. Annak majd most lesz folytatása: két hét Németországban. Egy továbbképzésre megyek. Para. Annyira nem is várom, de tuttira jól mutat az önéletrajzomban. Meg a környezet. Hm... Remscheid-ba megyek. Az kb 50 km-re van Kölntől. Egy erdő közepén van egy akadémia. Egy művészeti akadémia. Csodálatos. Na meg sörautomatájuk is van :) Bezony. A program lényege, hogy 10 nemzetből jönnek fiatalok - zenészek, táncosok és médiások - és két hét alatt egy komplett showt kell majd összeraknunk, ami persze majd bemutatásra kerül. Meg persze augusztus végén nyelvvizsgázok, szóval csak jól fog ez jönni. Legyünk optimisták!

Aztán voltam most Campuson. Fokk-sátor!!! Nagyon klassz volt. Az Irie Maffia koncertem katarzis, a Kispál detto. Talákoztam egy kedves ismerősömmel, akiről kiderült, hogy a zenekarral van, és ő szervezi a szigetes búcsúkoncertet... pfff. Az milyen??? (Szándékosan nem írok nevet!) Szóval voltak meglepő dolgok. Anicsommal végigtomboltuk a két estét, amit kinn töltött. Egyébként tényleg eseménydús volt a Campus. Kéz-, láb- és szívtörés is volt. Persze nem mind az énrészemről.

Aztán mi történt még... Jajj, hát mostanság mindenki rámtalál :) Annyira boldogság! Ezalatt mit is értek! Az egri barátaim, a külföldön élő barátaim jönnek Debrecenbe, és mindenkivel találkozok. Mindig feldobnak ezek a dolgok. Nagyon is :)

Nah, hát tudom, hogy lógok még azzal a nagyon régen beígért filozofikus írással. Nem feledtem ám el, de még várat magára...

Boldogságosan szép napot kívánok nektek!!!
útravalónak a jelenlegi kedvenc számom: http://www.youtube.com/watch?v=sG8QgSzY3nI

Köszönöm!

Fura! Pár nappal ezelőtt elkezdtem írni egy bejegyzést. Búskomoran kezdődött. Valahogy így: "Mire elég negyed évszázad?!" Tudjátok, engem már az is megviselt, amikor 20 lettem! Nemhogy 25!!! Aztán pénteken minden átértékelődött. Valahogy rájöttem, hogy annyi mindenre elég! Mindenre van egy sztorim! Tényleg mindenre! És ezt csakis nektek köszönhetem! Nektek, akikkel azt a rengeteg mindent átéltem. És akikkel később megoszthattam.


Hihetetlen, hogy mennyire de mennyire hálás vagyok, hogy ilyen barátaim vannak. Nem nagyon találom a szavakat. De tényleg! Felhőtlenül boldog vagyok, mert tudom, hogy itt álltok mellettem, mögöttem, előttem. Mindenhol! Köszönöm!