Adós vagyok pár rövidke történettel na meg klipekkel! De hogy mindenkit kiengeszteljek, kettő klipet is feltöltök. Na de sztori! Képzeljétek, tegnapelőtt este elsírtam magam. Nem kell megijedni, semmi baj nem történt! Vagyis de, egy picike... Szóval szerdán bemutatták az art'n'go-sok a műsoraikat. Az egyikben volt egy gyönyörű szóló. Ez nem is jó szó. Egy nagyon kemény zenére - ami a munkáról és a munkamániáról szól - volt egy tánc. Joseph, egy kedves barátom szólózott. Láttatok még csodát! Szavakkal nem tudom leírni. És annyira fura, mert ez a csöpp kis fiú egy tünemény. Egy szerény kis tünemény. És ilyet! Ilyet a legnagyobbaktól lehet látni. Na másnap, tehát csütörtökön irány a próba, hogy megint megnézhessem. És... És... már nem szóló. Kiderült, hogy előző nap improvizált. Ohhh. Ilyen tehetséget! Ez valami hihetetlen!
jajj, nem lehet feltölteni a videot. túl nagy! hmhm... hazamegyek és átkonvertálom! ígérem!

Egy rovid kis szosszenet

hello mindenki!
nah, hat elerkeztunk az utolso naphoz, ami a dolog erdemi reszet illeti. holnap utazunk kolnbe, megnezzuk a masik projekt produkcioit, lesz egy diszkret buli, es vasarnap irany haza. Na jo, csalok egy kicsit, mert a terveim kozott az szerepel, hogy Abonyba vezet az utam, hiszen draga Tibcso baratomnak akkor van a szuletesnapja :)
jajj, ma meg augusztus 20-zunk itt, Nemetorszagban. Szerintetek? Jajj, tegnap megerkezett az egyik magyar szervezo, Akos. Nekik is van most itt valami meeting. Szerintetek eltuntettek a borondjet a repuloteren? En nem is tudom, hogy mit csinalnek, ha velem ilyen tortenne. O lazan veszi.
Na, ma vegre elkeszul a videoklip a csodalatos dalunkhoz. Legalabbis azt hiszem. Nem en csinalom. En egy masik notan dolgozom. Az kesz lesz ma. Szerintem fel is toltom ide.
Jajj... lepnem kell. Mindenkinek tovabbi szep napot!
Aniko voltam. Ki lett volna mas... :D

A krumpli és a rapszóló története

Hát gyerekek! Ilyet még nem pipáltatok! A kaja:
REGGELI: bőségtál: nyócféle szalámi, hatféle sajt, háromféle müzli, narancslé. Szal minden, amit akarsz.

EBÉD: ami megmaradt a reggeliről, plusz nyócféle saláta illetve curry-leves három féle változatban (három naponta változik az állaga)

VACSORA: próbálnak a kedvünkben járni, és minden nap valami nemzeti étel van. Volt kínai, volt olasz (spagetti), volt barbecu party, volt amerikai party (hamburger és sültkrumpli)

Na és a lényeg! Az egyik nap az volt kiírva a táblára, hogy krumpli-party. Wow! Gondoltuk végre lesz normális sültkrumpli. Aha! Egy frászt! Ezt kaptuk a tányérunkra:


Igen, jól látjátok! Egy darab főttkrumpli. Pfff. Szerintetek???

Szóval éhezünk :) Nem! Egyébként nem! Mindenből kapunk mindig bőségesen! Meg tényleg jó a kaja. Vagyis a vacsora mindig változatos. De napközben mindig ugyanazon csámcsogni... Visszasírjuk a menzakosztot.

Nah! De volt ám buli is!!! A két szervezőlány kitalálta, hogy ROSSZULÖLTÖZŐS buli legyen! Mindent magunkra aggattunk, amit el tudtok képzelni! Lesznek képek is! Majd mellékelem! Nagyon jó kis party volt!

Na de a legdurvább! Új becenév iwiw-en: LIL KIM! A sztori a következő. Mivel én peer coach képzésen veszek részt, ezért azon kívül, hogy megtanuljuk a specifikális dolgokat, el kell sajátítanunk azt, hogy ezt a tudást hogyan adjuk tovább. Így most az elmúlt napokban volt egy táncóránk illetve egy zene óránk. A hangsúly az utóbbin van. Véletlenszerűen beosztottak minket három csoportba. Minden kis bagázsnak írnia kellett egy dalt. Ezzel nem is lenne akkora probléma. De hogy felvételt kell készíteni, és mindenkinek ügyködni kell benne... Na ezzel már voltak kisebb problémák. A csapatmegbeszélésen amikor rám került a sor, kiderült, hogy zeneileg semmihez nem értek :( Na de legyünk kreatívak: rapeljek. Szerintetek hogy reagáltam? Azt hittem, hogy viccelnek, és elkezdtem hangosan hahotázni. De senki nem nevetett velem. Akkor esett le, hogy ők ezt a feladatot komolyan gondolják. Na, hát azért vannak a kihívások, hogy megküzdjünk velük, szóval őrült lendülettel elkezdtem szöveget írni. Összehoztam nyolc csodálatos sort! Megbeszéltük, hogy legyünk vagányak, és menjen három nyelven a nóta: angol, német és MAGYAR!!! Szóval megírtam a kis rapbetétem, majd mondták, hogy írjak még hozzá! Huhúú!!! Na, ez is megtörtént, aztán irány a stúdió. Az ének hamar megvolt, aztán jött Brigitte. Ő egyébként itt tánctanár. Na, mire vele végeztünk... A rapbetéte nagyon klassz volt, de szegény énekhang nélkül született. Ezzel nem is lenne gond, mert én is, de én ez tudom. Neki sajna senki nem mondta meg... Ha negyvenszer nem, akkor egyszersem rögzítettük. És még buherálni kellett utána vele. Na, és végre következtem én :) Izgultam! De tényleg! Erre, becsörtet a Roots and Routes tv csapata, hogy jöttek kamerázni meg felvételt készíteni. Na mondom nagyszerű, hogy én vagyok az a szerencsés... Na, de felrapeltem, majd iszonyat tapsvihar! A kicsi fejemben a következő kép: ??? Mi van??? ??? Nem nagyon tudtam hova tenni. Mindenki éljenzett, hogy nagyon-nagyon jó volt! És hogy még egyszer kell rögzíteni, de azt is csak azért, mert duplán akarják nyomatni a hangom. Abba sajna belebakiztam, szóval összesen háromszor kellett felvenni. Na, kész is lettünk hajnalra...

Jól éreztük magunkat, és majd holnap prezentáljuk. Én itt le is tudtam magamban a feladatot. De a többiek, mint ma kiderült: NEM!!!

Ma reggel a meetingen, ahol mindenki ottvolt, kérdezték a szevezők, hogy na? Milyen volt a tegnapi feladat. És az egyik csapattársam felszólalt, hogy én, még sosem csináltam ilyet, és úgy, hogy bent voltak a tévések háromból felvettük a részem. És hogy mennyire jó voltam. Na, ezzel megindult a lavina. Ma már mindenki: Lil Kim, Fame C meg hasonló művésznevekkel aggattak fel. Sokan hallották is. Pfff... Még én sem hallottam a végleges verziót héj!!! Amit visszahallgattam tengap, szerintem az annyira nem jó, de ha ez kell a népnek... A bikicsunáj is befutott... :D
De annyira durva! Van, akivel még egy szót nem váltottam, és ma ordít utánam, hogy: ANIKÓ! és mutat valami nagy raper jelet :) Sztár lettem! hehe :D Megígérem, ha olyan minőségű - mármint nem a zene, mert az nagyon jó, meg tényleg stúdiófelvétel, hanem az én kis rövid felvillanásom - akkor felpakolom ide. Tervezzük, hogy a napokban klipet csinálunk hozzá.

Na de hiányzik az otthonlét...
Ma délelőtt egyedül voltam a coachommal, a többiek Németországról hallgattak előadást. Mi kimentünk az erdőbe, és csináltunk egy rövid természetfilmhez pár képet. Délután meg fotósuli volt. Bementünk a táncosokhoz, ott készítettünk róluk pár fotót, majd stúdióztunk, és mindenkinek csináltunk egy portfóliónyi képet. Meg lettem dícsérve :)

Most hirtelen ennyi. Körbementünk ma Viktorral. Hozta a kamerát, szóval otthonra is összevágunk egy kisfilmet. Ha úgy alakul a dolog, hogy időm engedi, akkor megvágom, és felpakolom ide! De arról tudni fogtok!

Na, üdv Remscheidból :) Puszi mindenkinek!!! És nagy lovelove!!!

helyzetjelentés Remscheid-ból

Nem tudom, mennyire lesz összeszedett ez az írás, mert az agyam olyan szinten le van terhelve, hogy csuda. Mindenhol angolul beszélnek, amit valahogy meg kell értenem. Én németül beszélek, ami megerőltető. Mindemellett kreatívnak kell lenni na meg persze a valahogy a feladatokat is meg kell oldani.
Nem is tudom, hol kezdjem. A szobatársam egy német lány, Doarli. Hosszú, vörös rasta haja van. Jó arc. A médiás csoport az... hát nem is tudom. Na, de nem szaladok ennyire előre.
Magyarországról nyolcan érkeztünk. Párhuzamosan két program fut: az Academy, amit itt Peer Coach programnak hívnak, illetve az Art'n'go. Én az academy-n veszek részt. A magyar delegációból egy srác van még velem, Jerome. Neki a vére kínai, a szíve francia, de jelenleg magyar. Szóval bajban vagyok nyelv-ügyileg... Minden nap van egy nagy meeting, ahol a táncosok és a zenészek is ott vannak. Na meg a graffitis szekció is. Mindig van valami feladat... Aztán délután pedig a külön csoportos meetingek. Itt ejtenék akkor egy-két szót a médiás bagázsról. A vezetőnk Ascan. Ő egy német rendező, operatőr. Egy fiatal srác. Az első héten vele leszünk. A társaság: van Simon, Max, Doarli, Lisa, Kristina, ők mind németek, van egy holland srác, akinek nem tudom leírni a nevét. ööö asszem Gion. Nah, hát így alkotjuk a médiás részleget. De... Angolul megy minden. Nem mindent értek. Ez elég nagy probléma... De van még pár napon, hogy belelendüljek.
Na de egy-két tök jó játék, amit itt sajátítottam el.
Tegnap játszottunk olyat, hogy mindenki húzott francia kártyából egy lapot. Meg kellett jegyezni, hogy milyen szín van nálad. Aztán leültünk egy nagy körbe, és középre állt Sasha, akinél volt a pakli. Mindig húzott egy lapot, és hangosan mondta a színét. Akinél az előzőekben ilyen lap volt, annak arrébb kellett ülnie eggyel. Természetesen valakinek az ölében kötöttél ki. És addig úgy maradtatok, amíg nem hallottad megint a te kártyalapszíned. Akinek meg az ölében ültél, hiába húzták a lapját, mert amíg te nem mentél el onnan, addig ő sem tudott mozdulni. Volt, hogy egy ember ölében négyen-öten is ültek!
A másik játékot pedig tegnap éjfélig játszottuk. Már az is nagyon klassz volt, ahogy a csoportokat összeválogatták. Mindenki húzott egy borítékból egy cetlit, amin egy dal refrénjének egy sora volt. Össze kellett állnia a refréneknek! Én nagyon jó bagázsba keveredtem. Arthur, egy táncos fiú, Alex, aki egy graffitis lány, sőt ő a graffitisek vezetője, na meg Philipp, aki pedig zongorista. Mindannyian németek. Szerepeket kellett felosztanunk magunk között. Ki kellett választani egy embert a csapatból, aki a királylány lesz. A cél, hogy a te csapatod királylányának kezét kérje meg a király, a zsűri elnöke. Szerintetek ki lett a királylány nálunk? Én... Tök jó volt! Minden csapat más-más teremben volt, és folyamatosan kaptuk az instrukciókat kis üzenetek formájában. Jelmezt kellett tervezni, műsort kellett készíteni stb. De a legdurvább: a mi csapatunk koncepciója, hogy leszbikus királyságot hozzunk létre. pfff... LESZBIKUS KIRÁLYLÁNY VOLTAM! Az milyen??? Sajna nem nyertünk, pedig nagyon ütős kis dolgokat hoztunk létre.
Ma reggel újult erővel. na persze... ez hazugság! Annyira le van tompulva az agyam! Pedig szépen alszom, nem alkoholizálok. Mindig-mindig koncentrálás.
A holnapi napot kell valahogy túlélnem. Írnom kellett egy forgatókönyvet, amit holnap prezentálnék, és le is kell forgatni. De összeraktak most az egyik médiás lánnyal, aki nem tudom, hogy mit akar. Én vázoltam neki a saját elképzeléseim, de ő nem nagyon osztotta meg velem az övéit. Ma egész eset kerestem, de nem találtam. A szemem ragad le, szóval most megyek aludni. Majd reggel konzultálunk.

Búcsúzom is mára. Majd még próbálok netközelbe kerülni, és adok életjelet!

"Add tovább"

Most ez nem jó, most az nem tetszik... Hát persze! Ezt a legkönnyebb. De változtatni! Na az a kihívás! És ezért tartunk ott, ahol tartunk. És itt gondoljon most bárki bármire! Mert ezt mindenre rá lehet húzni. Hogy ott tartunk, ahol. Milyen ritkán figyelünk a másikra! Ezért sem akarok Budapestre költözni. Félek, hogy ott még ennyire sem figyelnek egymásra az emberek. Könnyebb elfordítani a fejünk, máshova pillantani. Igen, csak arról feledkezünk meg, hogy lassan már akárhova tekintünk, legszívesebben mindenhonnan elkapnánk már a pillantásunkat. Hogy miért? Mert mindenhol csak a rosszal szembesülünk. És akkor ki a hibás? Mert ugye ez a következő lépés! A bűnbakkeresés. És mindenki csak csúnyán néz majd a másikra. Meg lenézően. Meg ujjal mutogatva. Úristen! Érezzük, hogy hova is tartunk? Pedig ez percről percre rosszabb lesz. És az a legmorbidabb az egészben, hogy ezt ilyen rövid idő alatt az ellenkezőjére lehetne fordítani!
Emlékszem, régen mindig azzal piszkáltak, hogy mennyire naiv vagyok. Én mindig azzal védekeztem, hogy nem naiv, hanem jóhiszemű. És a kettő között éppen akkora szakadék van, mint a jó és rossz között. Az nem naivitás, hogy bízunk a másikban! A naivitás ott kezdődik, hogy hülyének néznek!
Na, hogy honnan ez az őrületes nagy dühkitörésem? És ez a hirtelen naivitás vs jóhiszeműség kérdés? Megnéztem egy filmet. És itt már meg is van a válasz arra is, hogy miért szeretnék a médiában dolgozni. Dolgozni... Na mindegy, nem ezt a témát akarom boncolgatni. A lényeg, hogy egy filmmel akkora hatást lehet gyakorolni az emberekre, hogy néha nem is hinnénk. (Ez lehet szándékos és abszolút véletlen is. Rosszul is sültek már el ilyen sztorik... Szóval a felelősség az még egy nagyon veszélyes dolog a médiában.)
Emlékszem, amikor megkérdezte tőlem Barna Béla tanár úr, hogy miért akarok újságíró lenni, akkor azt az egyszerű választ adtam, hogy mert akkor akit érdekel a véleményem az elolvassa, aki nem, az továbblapoz. De senki nem vág a szavamba, hanem végig tudom vezetni a gondolatmenetem, fel tudom sorolni az észérveim egymásra építve. És ki tudja, lehet valaki velem együtt meglátja majd a dolgokban a logikát. Hát a filmek is ilyenek. Ha nem tetszik, továbbkapcsolok.
De most! Sokkhatásként ért ez a film. A jövő kezdete. Hm... Már a cím is... Tehát új lappal kell indítani! Ki tudja, lehet, ezt már utólag én mesélem bele, de hiszem, hogy lesz ilyen. A sztori nagyon egyszerű: egy hetedikes kisfiú házi feladatot kap. És kiderül, hogy nem is vagyunk olyan okosak, mint egy hetedikes! Pedig egyszer láttuk mi is az egyszerűséget. Mikor gyerekek voltunk. Csak út közben felnőttünk, és eltévedtünk a realitások talaján. Szóval az a feladat, hogy tegyék jobbá a világot. Travis nagyon egyszerűen oldja meg a dolgot. Segít három emberen, és ezért cserébe nekik is segíteniük kell három-három emberen.



Hogy ilyen egyszerű lenne-e? Nem tudom, hogy ki gondolja azt, hogy naiv vagyok, és ki azt, hogy jóhiszemű, de szerintem igen! Ilyen egyszerű lenne! Szerintetek?