Nem tudom, mennyire lesz összeszedett ez az írás, mert az agyam olyan szinten le van terhelve, hogy csuda. Mindenhol angolul beszélnek, amit valahogy meg kell értenem. Én németül beszélek, ami megerőltető. Mindemellett kreatívnak kell lenni na meg persze a valahogy a feladatokat is meg kell oldani.
Nem is tudom, hol kezdjem. A szobatársam egy német lány, Doarli. Hosszú, vörös rasta haja van. Jó arc. A médiás csoport az... hát nem is tudom. Na, de nem szaladok ennyire előre.
Magyarországról nyolcan érkeztünk. Párhuzamosan két program fut: az Academy, amit itt Peer Coach programnak hívnak, illetve az Art'n'go. Én az academy-n veszek részt. A magyar delegációból egy srác van még velem, Jerome. Neki a vére kínai, a szíve francia, de jelenleg magyar. Szóval bajban vagyok nyelv-ügyileg... Minden nap van egy nagy meeting, ahol a táncosok és a zenészek is ott vannak. Na meg a graffitis szekció is. Mindig van valami feladat... Aztán délután pedig a külön csoportos meetingek. Itt ejtenék akkor egy-két szót a médiás bagázsról. A vezetőnk Ascan. Ő egy német rendező, operatőr. Egy fiatal srác. Az első héten vele leszünk. A társaság: van Simon, Max, Doarli, Lisa, Kristina, ők mind németek, van egy holland srác, akinek nem tudom leírni a nevét. ööö asszem Gion. Nah, hát így alkotjuk a médiás részleget. De... Angolul megy minden. Nem mindent értek. Ez elég nagy probléma... De van még pár napon, hogy belelendüljek.
Na de egy-két tök jó játék, amit itt sajátítottam el.
Tegnap játszottunk olyat, hogy mindenki húzott francia kártyából egy lapot. Meg kellett jegyezni, hogy milyen szín van nálad. Aztán leültünk egy nagy körbe, és középre állt Sasha, akinél volt a pakli. Mindig húzott egy lapot, és hangosan mondta a színét. Akinél az előzőekben ilyen lap volt, annak arrébb kellett ülnie eggyel. Természetesen valakinek az ölében kötöttél ki. És addig úgy maradtatok, amíg nem hallottad megint a te kártyalapszíned. Akinek meg az ölében ültél, hiába húzták a lapját, mert amíg te nem mentél el onnan, addig ő sem tudott mozdulni. Volt, hogy egy ember ölében négyen-öten is ültek!
A másik játékot pedig tegnap éjfélig játszottuk. Már az is nagyon klassz volt, ahogy a csoportokat összeválogatták. Mindenki húzott egy borítékból egy cetlit, amin egy dal refrénjének egy sora volt. Össze kellett állnia a refréneknek! Én nagyon jó bagázsba keveredtem. Arthur, egy táncos fiú, Alex, aki egy graffitis lány, sőt ő a graffitisek vezetője, na meg Philipp, aki pedig zongorista. Mindannyian németek. Szerepeket kellett felosztanunk magunk között. Ki kellett választani egy embert a csapatból, aki a királylány lesz. A cél, hogy a te csapatod királylányának kezét kérje meg a király, a zsűri elnöke. Szerintetek ki lett a királylány nálunk? Én... Tök jó volt! Minden csapat más-más teremben volt, és folyamatosan kaptuk az instrukciókat kis üzenetek formájában. Jelmezt kellett tervezni, műsort kellett készíteni stb. De a legdurvább: a mi csapatunk koncepciója, hogy leszbikus királyságot hozzunk létre. pfff... LESZBIKUS KIRÁLYLÁNY VOLTAM! Az milyen??? Sajna nem nyertünk, pedig nagyon ütős kis dolgokat hoztunk létre.
Ma reggel újult erővel. na persze... ez hazugság! Annyira le van tompulva az agyam! Pedig szépen alszom, nem alkoholizálok. Mindig-mindig koncentrálás.
A holnapi napot kell valahogy túlélnem. Írnom kellett egy forgatókönyvet, amit holnap prezentálnék, és le is kell forgatni. De összeraktak most az egyik médiás lánnyal, aki nem tudom, hogy mit akar. Én vázoltam neki a saját elképzeléseim, de ő nem nagyon osztotta meg velem az övéit. Ma egész eset kerestem, de nem találtam. A szemem ragad le, szóval most megyek aludni. Majd reggel konzultálunk.
Búcsúzom is mára. Majd még próbálok netközelbe kerülni, és adok életjelet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése