Valahogy akármennyire is fejtegetném és boncolgatnám a témát - ami jelenleg az életem - a bizonyítás végére, mint i-re a pont kerülhetne fel ez a közhely: Hepe és hupa. Hepe után mindig hupa jön. Ezzel vigasztalgattuk egymást pár napja. Nógattuk az orrunkat a jól befűtött albiban, és gondolkoztunk, hogy is legyen a holnap, hogy tényleg LEGYEN HOLNAP. Mert - és sajnos megint egy közhellyel erősítem meg magam, amit mostanság egyre többen érzünk - nincs miből megteremteni a holnapot, nincs pénz. A pénz nem boldogít, de szükséges rossz, hiszen hogy kiegyensúlyozottnak érezd magad, ahhoz az kell, hogy nyugodt legyen a lelked. Akkor lesz nyugodt a lelked, ha minden nap fel mersz kelni az ágyból, és tudod, hogy csinálni kell tovább az életet, az életed, akármi is történjen. És ehhez kell egy stabil anyagi háttér. (Jegyzem meg: szerintem!) De ha ez nincs...
Befordulsz... Nem mondom, néha segít. Néha nekem is kell az, hogy kicsit sajnáljam magam. De aztán tíz perc múlva ráébredek arra, hogy hiába nyomom ki állandóan a telefonom: a szundi úgyis megszólal nyolc perc múlva, és egyszer csak ki kell kászálódni az ágyból. És miután ez megtörtént, ráébredek arra, hogy elvesztegettem sok "nyolcpercet" arra, hogy sajnáltassam magam, ahelyett, hogy cselekedtem volna. És akkor már megint ott tartok, hogy utálom ezeket a szavakat: "ha" és "volna". Ha cselekszem és gondolkozom, netán kombinálom ezt a kettőt, akkor el is felejthetem az előbbi két idézőjeles szócskát.
De itt vagyok! Kikeltem az ágyból, és lehet, hogy tegnap ballábbal léptem először a talajra, és megbicsaklottam, de ma megint felkeltem és magabiztosan tettem le a jobb lábam a földre, és mellé még magabiztosabban csaptam oda a balt is, hiszen két lábon állni még is csak stabilabb.
Mindenki gondoljon emögé a metafora mögé azt, amit akar, vagy értsétek képletesen!
Ezt teszem most is. Összekapartam magam - hála a barátaimnak - és ha minden igaz, szép úton járok afelé, hogy egyszercsak rám szakadjon a bank. Na jó, ez csak költői túlzás, de azt is tudjuk: erőt kell meríteni az álmokból! És megint csak megerősítem magam, hogy ezeket az álmokat ha a végén nem is sikerül elérni, az út, amit megteszünk a cél érdekében, mindig tartogat valami újat, valami meglepetést, és talán többet is ad ez a sok élmény, mint maga az a sikertudat, hogy igen, elértem ezt a célt. Hiszen az is csak egy pipa.
Andikám válaszolta meg egyszer azt a MIÉRTET, amire sokáig magam sem tudtam választ adni: Miért hagyom ott Egert? Azt mondta, hogy van egy képzeletbeli és tudatalatti listám, amin már mindent kipipáltam. És valami újra vágyom. És higgyétek el - tudom, már néha unalmas, hogy valahogy szinte minden bejegyzésembe belekerül, hogy mennyire hiányzik Eger -, hogy az a sok élmény, amit én ebben a kisvárosban átéltem, az nem csak pár pipáról szólt!
Na de a kis kitérő után le kell hogy vonjuk tehát azt a következtetést, hogy hepe után mindig hupa jön - és persze ehhez kell hozzátennünk optimistán, hogy de utána ismét hepe következik!
Ugye Mirácska?
És még egy gondolat: A FELHŐK MÖGÖTT MINDIG SÜT A NAP!
