Nagylány

Előkerült a régi naplóm... 2001... "csak nehogy én feleljek holnap", "ez a hülye német tanár megint röpdolgozatot iratott", "szembejött a folyosón az a 12. d-s fiú, és szemeztünk". Mennyi emlék. És mennyi akkor fontosnak hitt dolog. Persze azok is voltak. De aztán már a vizsgáktól kellett félni, a zárthelyiktől. Most meg... A holnaptól. Felnőtt lettem. Felnőtt lettem?!
Édesanyám sírva búcsúztatott, pedig már nem élek otthon hat éve. De azt mondta, hogy ez most más. "Dehogy más édesanya!" - mondtam neki. És akkor még el is hittem. Aztán fekszem az albérletben az ágyban, és rájövök, hogy tényleg más. És igaza van. Ugyanazok az emberek vesznek körül, ugyanazok a barátaim, ugyanazok hiányoznak, és én is ugyanaz vagyok. De már mástól félek. Az ismeretlentől.
Az újtól sosem ijedek meg, hiszen klassz dolgokat tartogathat, és mindig kíváncsian csodálkozom a világra. De attól félek, hogy egyedül kell megállni a lábamon. Persze tudom, hogy akikre eddig számíthattam mindig itt lesznek velem. De most minden új. Még a régi is. Ezért olyan kettős ez az érzés. Az ismeretlen élet, az új élet, ami a szeptemberrel köszöntött rám. Azt hiszem jó úton haladok. Boldognak érzem magam pillanatokra. És ez megnyugtat. Talán nem tévesztettem el a kereszteződésben az utam.
De ijesztő! Ijesztő, hogy nagylány lettem. Hogy nagylány lettem megint...

megint...

Megint vonaton. Megint úton. Megint összezárva a gondolataimmal. Megint nehéz. Pénz, szerelem, csalódás. A jövő. Hallgatom a zenét. A dallam kap el. A szöveget nem is hallom, csak a zongora és a gitár kellemes duettjének párbeszéde nyugtat. Sír az ég. A lehúzott ablakon keresztül esnek rám a könnycseppek. És én csak nevetek. Önfeledten kacagok. Szakad az eső. Megjöttem Budapest.

A pillanat

éreztem, hogy néz. zavarban voltam, mert nem tudtam, ki ő. csak éreztem a tekintetét. a tarkómon. hirtelen megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem. egy idegen. de a pillantás: mintha mindig velem lett volna. egy pillanatra sem engedte el egymást a tekintetünk.
egymáshoz értünk. így még soha senki... és éreztem, hogy neki is fáj. fájnak ezek a percek, mert egyszer az egyik perc lesz az utolsó. és eljön az utolsó másodperc is. és elengedjük egymást.
sose tudom meg ki volt ő...
de azt tudom, hogy létezik az az érzés, amire mindenki vágyik, pedig el sem tudja képzelni, milyen. milyen az, amikor őszintén, teljes bizalommal érint meg valaki. valaki, aki nem ismer, de többet tud rólad, mint eddig bárki.
pár perc... a többi hazugság lett volna. nem hittünk volna. sem egymásban, sem önmagunkban. persze, hogy fáj. de azt a pár percet nem cserélném el. pedig tudtuk mindketten. már akkor, amikor nem kaptuk el a pillantásunk. ez nem múlik el ott, abban a pillanatban, amikor már nem érintjük a másikat. most is tart. akkor a megfékezhetetlen, őrült vágy, most a tépelődő gondolatok, a megválaszolatlan miértek.
de! köszönöm!

Nádasdi Anikó - személyiségelemzés. Aki nem hisz, járjon utána :)

Trigram: Li

Ragaszkodó típus. Fontos, hogy álljanak mellette. Valakihez kell tartoznia, különben összeomlik. Akire számíthat, ahhoz a végsőkig ragaszkodik.

Kínai jel: (van, de nem tudom berajzolni...)

Jelképe: a tűz. Robbanékony, lelkes, rohanó. Rajongva híve az új eszméknek, ám amilyen gyorsan lelkesedik, olyan hamar hűlnek ki indulatai.

Értelmezése: Külsőleg energikus, magabiztos, erős. De a felszín alatt a tartalom szerény. Nincs mögötte különleges ész. E trigram szülötte tisztában van negatívumaival. Ezért gyakran szenved önbizalomhiányban, támogatást vár a környezetétől. Ezt gyakran meg is kapja. Állandó bizonytalanságban él. Még a sikeresen elvégzett feladatok is kétséggel töltik el.

Családtag: A családban nincs könnyű helyzete. Gyakran bíznak rá különféle munkákat, hamar bele kell tanulnia a nőik feladatokba. Ugyanakkor nem dícsérik eléggé.

Szimbolikus állata: a tigris. Ki kell harcolnia magának mindent. Gyorsan támad, gyakran sikertelenül. Szenvedélyes, hirtelen, lobbanékony, s azt hiszi, mindig győzhet.

Eleme: a tűz. Természetes aktivitása és lelkesedés előreviheti. Kedveli a viharokat, szeret indulatokat, érzelmeket kavarni.

Színei: lila, vörös

Illata: rózsa

Alakzata: kerek, gömbölyded formák

Drágaköve: rubin, jáspis

Évszak: nyár, az igazi forró napok időszaka

Jellemzése: Kívül kemény és hajthatatlan, belül pedig gyenge, sokszor üres. Kihívó, egyenes természet. Nem bujkál, nem hazudik, nyíltan vállalja véleményét. Gyakran felszínes. Hajlamos külsőségekből, első benyomásra ítélni meg embereket. Gyakran találja magát szemben nehézségekkel. A bonyolult feladatok nem rettentik vissza, bátran belevág dolgokba. Hirtelen ember. Gyakran bánt meg hirtelenségeivel embereket, de nem szándékosan. Szereti a szépséget, a ragyogást. Nehéz őt meglepni, vagy olyan feladat elé állítani, ami elrettenti. Ösztönösen megtalálja a nagy kihívásokat. Meleg és szenvedélyes természetű, jól kommunikál. Fantáziája szárnyal. A felszín sok hiányosságot takar, s ha erre figyelmeztetik, megsértődik. Amilyen gyorsan megharagszik, olyan hamar bocsát meg. Nincsenek tartós szerelmi bánatai. Nem túl ügyes, nem szívesen szerel, javít. Sokat törődik öltözködésével, lakása berendezéséve.

Egészség: Veszélyeztetett területe a szív, vérkeringés, érrendszer. Olyan hivatást válasszon, ami nem jár állandó idegfeszültséggel. A sok idegeskedés kihat a vérnyomására, keringésére. Ne dohányozzon, és kerülje az égetett szeszes italokat. Nincs szüksége rendszeres sportra, ehelyett inkább meditáljon, pihenjen.

Személyiségszám: 6

Szerencsés szám. Boldog múltat, örömteli gyermekkort jelent. A múlttal foglalkozók végig szerencsések. Gyakori a régész, kutató ebben a jegyben.

Karakterszáma: 9

Élénk, eleven, pezsdítő személyiség. Vidám, egyszerű természete ösztönzően hat másokra. Tisztában van saját értékeivel, ötletei gyakran meglepőek, bizarrak, szereti őket azonnal megvalósítani. Vágyait ritkán tudja formába önteni. Tökéletesen a jelennek él, nem nosztalgiázik a múlton, nem fél a jövőtől. Szüksége van korlátokra és rendre.

Energetika szám: 2

Segítőkész, készséges. Jóindulata szemmel látható. Megbízható, bár gyakran diplomatikus. A rosszabb típusba tartozó azonban kicsinyes, aprólékos. Gyakran túlságosan elveszik a részletekben.

padlón

a kudarc és a sorsom spanok lettek. de ez nem vicces! legalábbis még nem tudok röhögni. kell egy kis idő.
vannak emlékek, de amikor a jelen az, ami szomorú emlékként jelenik meg a tükörben, a tükörben, amiben magad látod, és a szemedbe kell nézni, az fáj. mocskosul fáj. az, hogy a lelked tükrébe nem látsz bele, mert a könnyek elmossák a boldogságot, és a csupasz fájdalom az, ami kirajzolódik. és remeg a kezed, remeg a lábad, és nem bírsz lépni. továbblépni. pedig továbbrúgtak. csak nem azon az ajtón estél be, amire számítottál. az mocskosul fáj.


érdekes ellentét ez, amikor azt érzed, hogy annyira fáj, hogy üres vagy. sírnál, üvöltenél, de csak nézel magad elé, mert nem megy. mert ehhez sincs erőd. pedig tudod, hogy ez segítene. de nem érzel ettől a torz fájdalomtól, ami végigfut a lelkeden, egyenesen a szíved bal kamrájáig, hogy érezz, hogy érezd, hogy vagy. és ezt onnan tudod, hogy érzed, hogy fáj.
és mocskos érzés, hogy tudod a megoldást, és nem tudod megtenni. pedig nem vagy tehetetlen. egyszerűen már nem megy. fáradt vagy. az életbe fáradtál bele.
szép. mi ez? önsajnálat? önsajnálkozás? vagy csak egy egyszerű mélypont, amihez már hozzászoktál?
és nézel a tükörbe. bele a szemeidbe, és elengedsz egy ócska mosolyt, egy torz vigyort, és azt mondod, hogy "leszarom". hm...
ez tényleg vicces!

‎"Meddig lehet hinni? Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor de...rül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél."

Emlék

Nem vagyok képes felejteni. Nem vagyok képes kidobni az emlékeim. Mindenhol körülöttem egy mosoly vagy egy mosoly, mely könnyre fakaszt, egy levél, egy koncertjegy, egy karszalag, egy idézet, egy fénykép, egy apró tárgy. És mégis mennyire hatalmas érzések és érzelmek kerítenek körbe eme apróságok láttán.
Egy cigispapír, egy műanyag pohár, rajta firka, egy cetli, rajta értelmetlen üzenet, melyet csak én tudok. Csak nekem jelent valamit. Egy szó, egy érzés, egy pillanat. Ezek vagyunk. Ez vagyok. Ami körülvesz. Béke, sírás, kacagás, kacsintás, nyugalom, pörgés. Ennyi minden vagyok! De nem tudom összepakolni magam.
Nem találom semminek a helyét. Pedig minden ittvan. Egyhelyen. Nem vagyok képes...

Álmok és célok

Az álmainkat és a céljainkat az különbözteti meg, hogy míg az egyikről ábrándozunk, a másikba hitünket is vetjük.
Cáfoljatok meg! Lehet próbálkozni! De aztán a sok érv rendszerében lassan a legtöbben igazat adtok majd nekem. Csodálom azokat az embereket, akiknek van egy álmuk, majd az, céllá válik. Egy gyerekkori álom beteljesülése a legcsodálatosabb. De miért vannak olyan kevesen azok, akik bíznak abban, hogy vágyaik testet öltenek? Álmaink és köztünk van egy fal. Talán azért, mert nem tudjuk, mit kezdenénk, ha tényleg megnyernénk az ötöst a lottón? Vagy megkapnánk álmaink autóját, és aztán ahelyett, hogy 200-zal tépnénk vele egy kihalt úton, inkább a garázsban óvnánk? Esetleg már nem merünk hinni a hőn áhított nagy Ő-ben? Megelégednénk 15 perc hírnévvel, mert félnénk a 16. perctől? Nem tudom.

Talán jó, ha valami csak álom marad. És amikor éppen ábrándozunk, a világ valós ködje helyett valahol rózsaszín felhő-tenger vesz körül. Ha csak pár percre is.
Talán félünk az álmainktól.

A célok kitűzése és elérése önbizalommal, akaraterővel és magabiztossággal öltöztet.
Akinek vannak céljai, van ereje. Látja az alagút végét. Tud válaszolni a miértekre.


Menekülni a valóság fogságából, vagy kapaszkodni minden erővel a céljainkba?

Ezt mindenkinek magának kell megválaszolnia! De bízni kell, hogy ami gyermekkorban még csak álom volt, azt mára kitűzhetjük magunknak reális célnak. Csak tudni kell, hogy az úton éppen merre kell fordulni.

Nekem egy célom van: megvalósítani az álmaim!

Ezt az írásomat egy számomra fontos embernek ajánlom, aki ma megküzd a szakadékkal a gyermeki mosoly és a felnőtti racionalitás között.
(De bízom benne, hogy épít egy hidat, amin mindig oda-vissza van lehetősége szaladgálni!)