megint...

Megint vonaton. Megint úton. Megint összezárva a gondolataimmal. Megint nehéz. Pénz, szerelem, csalódás. A jövő. Hallgatom a zenét. A dallam kap el. A szöveget nem is hallom, csak a zongora és a gitár kellemes duettjének párbeszéde nyugtat. Sír az ég. A lehúzott ablakon keresztül esnek rám a könnycseppek. És én csak nevetek. Önfeledten kacagok. Szakad az eső. Megjöttem Budapest.