a "majd"

robotolsz, csinálod. jobb esetben tudod, hogy miért. a majdért. azért a majdért, amit minden egyes perccel közelebb érzel magadhoz, de amikor már a másodperc-számláló pereg visszafelé, hirtelen megint óráknak tűnik a távolság. sokan ezekben a pillanatokban adják fel, és törődnek bele a "sorsukba". lássuk be: ha tényleg meg van írva, akkor talán valóban meg kellett alkudniuk.

mégis vannak páran, akiket a pofonok feltüzelnek, és nem látják az óra mutatóját, nem akarják látni az időt. és bejön! van, akinek bejön. akinek eljön az életében a "majd". amibe nem beleszületett, hanem amiért megdolgozott. és higgyük el, hogy bár sokak alól kicsúszik a talaj, csekélyke százalékunk aztán mégis megéli a "majd"-ját. aztán pedig feléli... elfelejti a gyötrelmes perceket, a fájó pillanatokat. de akkor kérdezem én: mikor jövünk rá, hogy boldogok vagyunk?