négy fal

gondolatok zaja töri meg a csendem. néma zaj ez, ami kizökkent a pillanatból. a magam elé bámulásból. egy másodperc alatt, miközben úgy érzem, hogy nem történik semmi ezer és ezer gondolat suhan át az agyamon. emlékek, jövő, vágyak. furcsa találkozások egy pillanat alatt. és velük együtt az érzések is hatalmuk alá kerítenek. a könnyeket a másodperc töredéke alatt váltja a nevetés. mosolyból tör ki a kacagás. egy közös van mindenben. egy közös pont. az Ő tekintete. és ebben a tekintetben is megannyi gondolat, megannyi érzés.

cinkosság

volt valami, valami megmagyarázhatatlan. valami őrülten felkavaró és egyszerre megnyugtató abban a pillanatban. cinkosok lettünk. egymás cinkosai. mintha bűnt követtünk volna el. pedig csak szerettünk.

megéltük. megéltük, hogy valaki úgy szeretett, ahogy vágytunk a szeretetre. úgy adni, hogy kapsz. hm. szeretni miközben szeretve vagy. kölcsönösség. cinkosság. jó. és... és rossz. hogy mi rontotta el a pillanatot? mi magunk. mert azt gondoltuk, ez úgysem tarthat örökké. pedig. most már sosem tudjuk meg.