Először is köszönöm SZTE, hogy vagy nekem. Nélküled biztosan teljesen unalmas lenne az életem, nem lenne ilyen kalandokkal teli.
Szeretnék nektek elmesélni egy rövidke kis történetet. Tanulság? Nem tudom, hogy lesz-e. Ha valaki ebből le tud valamit szűrni, az kommenteljen, mert én ezzel már nem tudok mit kezdeni.
Első félévben diszkriminálva voltam. Igen kérem szépen! Nem hallgató voltam érvényes diákigazolvánnyal, hanem egy senki. Sehol nem fogadták el az EKF-es diákomat. Semmilyen diákkedvezményben nem részesültem. Mit tesz ilyenkor az ember? Mit tesz ilyenkor egy SZTE-s hallgató? Elmegy a HSZI-be (Hallgatói Szolgáltató Iroda), és szépen igényel egy SZTE-s diákigazolványt. Egy szőke elsőre szimpatikus lány állt a rendelkezésemre. Készségesen elfogadta a szépen és precízen és OLVASHATÓAN (ez a későbbiekben lesz fontos) kitöltött űrlapot, és mondta, hogy akkor kiállítja nekem addig az ideiglenes igazolványt. Én ökör, mondtam, hogy arra semmi szükség, hiszen nekem van már diákigazolványom, csak éppen másik intézmény neve szerepel rajta. Ekkor közölte, hogy ilyet nem lehet csinálni! Én meg közöltem, hogy az sem kellemes, amikor kicsesznek az emberrel pusztán azért, mert nem tud felmutatni SZTE-s diákot annak ellenére, hogy itteni hallgató is vagyok. Alkut kötöttünk, megbeszéltük, nincs is ebből akkora baj. Akkor legyek türelmes, és várjak szépen kb 2 hónapot, hiszen akkor érkezik meg majd az igazolvány.
Én két hétig teljesen türelmes is voltam, egészen addig, amíg valahogy el nem tűnt az összes iratom. Az nem vicces! Szépen elsétáltam a HSZI-be, ott fogadtak, elmondtam a problémámat egy ott dolgozó lánynak, aki nagyon készségesen elmondta, hogy itt egy csekk, sétáljak el a postára, fizessem be, csináltassak egy fényképet, és már rögtön ki is állít egy ideigleneset. Ez mind meg is történt, aztán mikor visszamentem, az a szőke lány fogadott, akivel két hete találkoztam itt. Neki is elmondtam, hogy mi is történt, és közölte, hogy akkor igazoljam magam. Mutattam neki az arcképes igazolványom, amin még a személyi igazolványom száma is fel van tüntetve, de azt mondta, ő ezt nem tudja elfogadni. Nem nagyon értettem, de az utalásaiból felfogtam aztán, hogy ő erősen azt hiszi, hogy kamu az egész, és a matricával boltoltam. Mit volt mit tenni, telefon Egerbe, ahol kiállítottak nekem egy ideiglenes diákot.
Eltelt a két hónap, és várakozásaimat beteljesítve megjelent az ETR-ben, hogy "huhúú hülyegyerek! megjött a diákod!" Öröm, boldogság. Az, mi? Én kis naiv! Bementem a HSZI-be, ahol közölte velem a szőke lány, hogy ha tegnap jöttem volna, akkor ki tudja adni, de ma már nem. ??? Majd jövőhéten. Nem voltam ideges! Aztán jött a jövőhét annak rendje és módja szerint, és mentem a diákért. Szintén a szőke lány (hogy annak nincs jobb dolga, csak hogy az én agyamra menjen!), és bájos mosollyal hátrament, majd egy érdekes arckifejezéssel állt meg előttem, amit a következő mondat kísért: "Van egy kis probléma..." Pfff. Probléma??? Elírták a születési dátumomat. 1985. 02. 10. De mondta, hogy ne aggódjak, ez csak pár hónappal van eltolva, ne intézkedjek, felesleges. Azt persze elfelejtette az orromra kötni, hogy tényleg mindenhez a diákom kell! Na mindegy...
A tegnapi napig nem is érdekelt, már megszoktam, hogy Szegeden öregebb vagyok a kelleténél. Diákérvényesítés. A srác nézi a monitort, nézi a diákom... Mondom, jah, igen egy kis kellemetlenség. Bájos mosoly, de ennek ellenére hátramegy. Majd közli: ő ezt nem érvényeítheti, új diákot kell csináltatnom! Szerintetek mennyire lettem ideges? Úgy diszkréten! Ennek hangot is adtam! Miért én fizessek, mikor OLVASHATÓAN kitöltöttem és leadtam a papírt, majd fent Pesten elcseszik. Akkor miért rajtam csattan? Hihetetlen...
