2010. január 14., csütörtök

A búgócsiga, a cseresznye és a mikrofon története

No nem kell ám aggódni, nem szűntem meg létezni. Vagyis fizikai valómban nem, bár már ebben is kételkedem. A jegyzetek felett. De már tottálon vagyok.
Amivel pihentetem az agyam, az az, hogy holnapra tanulok egy kis munkajogot. :D Kétpóval vizsgázok. Ilyen sem volt még. Na, persze ez csak vicc. Amikor tehetem, azon filózgatok, hogy milyen legyen AAAA tetoválás. A két leányzóval, Aniccsal és Vikkel úgy néz ki, végre kirajzolódik bennünk a közös tetoválás. Az első alternatíva az az ujjlenyomat volt. Mind a hárman magunkra tetováltattuk volna az ujjlenyomatainkat. A legszemélyesebb dolog a világon. De sajnos kivitelezhetetlen.

Viszont nem adjuk/adtuk fel. Hosszú időre tekint már vissza ez a barátság. Észrevettem, ha róluk van szó, már kerülöm a barátnő szót. Inkább a barátot használom. Rájuk mindig. És olyan jó érzés, hogy vannak. És tudom, hogy még megannyi ember van, akit barátomnak tekinthetek. Eger:) És persze Debrecenben is akad még egy-két ember a lányokon kívül.

Nah, de kanyarodjunk vissza!
Szóval abban maradtunk, hogy mindhárman választunk magunknak egy-egy ránk jellemző motívumot, és abból próbálunk összerakni valamit. Megegyeztünk abban is, hogy nem egy tetoválás lesz, hanem mindenkin az a motívum érvényesül a legjobban, ami az övé. Hát így kezdődött a búgócsiga, a rock&roll cseresznye és a mikrofon története :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése