nálam a kulcs

ott kuporog a sarokban egy emlék. megtáltosodik, és úgy dönt: kilép abból a szobából, aminek ajtaja eddig rá volt zárva. dübög, csapkod, ordít, de hiába nyomja le a kilincset. Nálam van a kulcs. ezt a szobát én zártam be. de hiába zártam be az emléket. hiába fordítottam rá kétszer is a kulcsot. attól még tudom: ha az emlék a sarokban is kuporog, de ott van. egyszer talán megérné - ha csak résnyire is -, de kinyitni azt az ajtót. Döntse el Ő, mikor akar újra találkozni velem.