az arc

Az arc. az arc beszédes. minden vonás árulkodik az emberről. minden apró redő a bőrön. a mosolyok, a szomorúság jelenét láttatják. az élet. ott van az arcon. a szemekben. a tekintetben. a tekintet a legbeszédesebb. megmutatja a lelked. kitárja azt, ami igazán benned van. ha valaki tud a tekintetből olvasni, ismer. ha hagyod, hogy olvassanak. nem nézünk a másik szemébe. nem akarunk belenézni. mert van, hogy titkolunk valamit. van, hogy a könnyeket titkoljuk. pedig nem kell. az életünk részei. hozzánk tartoznak.

négy fal

gondolatok zaja töri meg a csendem. néma zaj ez, ami kizökkent a pillanatból. a magam elé bámulásból. egy másodperc alatt, miközben úgy érzem, hogy nem történik semmi ezer és ezer gondolat suhan át az agyamon. emlékek, jövő, vágyak. furcsa találkozások egy pillanat alatt. és velük együtt az érzések is hatalmuk alá kerítenek. a könnyeket a másodperc töredéke alatt váltja a nevetés. mosolyból tör ki a kacagás. egy közös van mindenben. egy közös pont. az Ő tekintete. és ebben a tekintetben is megannyi gondolat, megannyi érzés.

cinkosság

volt valami, valami megmagyarázhatatlan. valami őrülten felkavaró és egyszerre megnyugtató abban a pillanatban. cinkosok lettünk. egymás cinkosai. mintha bűnt követtünk volna el. pedig csak szerettünk.

megéltük. megéltük, hogy valaki úgy szeretett, ahogy vágytunk a szeretetre. úgy adni, hogy kapsz. hm. szeretni miközben szeretve vagy. kölcsönösség. cinkosság. jó. és... és rossz. hogy mi rontotta el a pillanatot? mi magunk. mert azt gondoltuk, ez úgysem tarthat örökké. pedig. most már sosem tudjuk meg.

szívvel és ...

Van, amikor az ember nem csak szívvel szeret. Amikor ésszel is szeretni akar. megpróbál. megpróbál arra figyelni, hogy minden klappoljon. aztán jön a felismerés: hol vagyok ebben én? hol van az, ami nekem jó? hol van az, ami nekem is jó? és egyáltalán: nekem mi a jó? ha az ember csak ésszel szeret, könnyen elfelejtheti. megfeledkezhet önmagáról. ha az ember csak szívvel szeret? hm. mosolygok. az önfeledt. az érzéki. az őrjítő. szenvedélyes. talán, ha emlékeim nem csalnak: talán az az igazi boldogság.