Emlékszem, mellette ültem az első napon. Középső padsor, utolsó pad. Sárga-fehér csíkos garbó volt rajta. Ő ült a jobb oldalon, én a balon. Nem nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Két kisember a sok kisember között. Mindketten Gyöngyi nénire figyeltünk és Ági nénire, akik beavattak minket abba, hogy mi is fog történni a következő héten.
Aztán csak lespanoltunk.
Mindig ő volt a legjobb tanuló. Neki mindig kész volt a házi feladata. Én sem panaszkodhattam, de hogy minden évben ő volt kiemelve! Ez piszokság - gondoltam. De mégis együtt készültünk a Ki mit tudra?!, együtt mentünk sulidiscoba. Az első úttörőtáborban is együtt volt részünk.
Aztán eljött a kamaszkor. Elmentünk Shygys koncertre! Még Nyíregyházára is... Aztán a Fotex zeneboltban is együtt voltunk 100 tinilány között, mikor aláírást akartunk kérni a kedvenc együttesünktől. Egészen az első sorok egyikében álltunk, amikor bejelentette, hogy hányingere van. Nincs semmi baj, akkor kimegyünk. És minden rendben volt. Mennyit ugráltunk náluk az ágyon, amikor megjelent a Backstreet boys legújabb albuma. Csak úgy gyártottuk a kalauzpéldányokat. Mindenkinek átvettük az eredeti kazettáját - amiről később kiderült, hogy a zsibiben vették neki a szülei - egy jó kis tdk-ra, hogy a suliban is tudjuk dúdolni.
Nála voltam először házibuliban, ott lassúztam először fiúval. A Fekete vonat Hol van az a lány című dalára. És persze életem legrosszabb filmjét is együtt néztük meg. Ezt a kijelentésem mai napig tartom. Senki ne nézze meg a 200 szál cigi című vígjátékot!
Aztán jött a középsuli. Mindenki máshova ment. De azért össze-összejártunk eleinte. Majd a szándékos találkozások el-elmaradoztak. Mindenki megtalálta a társaságát, de azért követtük, hogy mi történik a másikkal. Igazából minden héten találkoztunk a Csillagos Fokk-bulikon. Akkor nem maradhatott el a sztorizás, kivel mi van, ki az aktuális pár.
És ez is eltelt. Aztán méginkább eltávolodtunk egymástól. Én elmentem világgá, ő maradt itthon. Debreceni Egyetem. Persze összefutottunk nagyritkán, és mindig megjegyeztük, hogy össze kellene már hozni egy osztálytalálkozót. De ez azóta is csak lóg a levegőben.
És most itt ülök. És tudom, hogy ő már nincs. 30-án lenne 25 éves. 25!!! Hol itt az igazság? Nem értem! De senki sem. Ezt nem lehet megmagyarázni, felfogni, feldolgozni.
Vigyázz magadra!