Köszönöm!

Fura! Pár nappal ezelőtt elkezdtem írni egy bejegyzést. Búskomoran kezdődött. Valahogy így: "Mire elég negyed évszázad?!" Tudjátok, engem már az is megviselt, amikor 20 lettem! Nemhogy 25!!! Aztán pénteken minden átértékelődött. Valahogy rájöttem, hogy annyi mindenre elég! Mindenre van egy sztorim! Tényleg mindenre! És ezt csakis nektek köszönhetem! Nektek, akikkel azt a rengeteg mindent átéltem. És akikkel később megoszthattam.


Hihetetlen, hogy mennyire de mennyire hálás vagyok, hogy ilyen barátaim vannak. Nem nagyon találom a szavakat. De tényleg! Felhőtlenül boldog vagyok, mert tudom, hogy itt álltok mellettem, mögöttem, előttem. Mindenhol! Köszönöm!