"élmény"

Tegnap családi napon voltam egy óvodában. Az egyik barátnőm önkéntes. Egy családnak segít. Hozza-viszi a gyerekeket iskolába, óvodába. Mostmár heten vannak. Az anyukát hétfőn császározták. Két fogyatékos kisgyerek van még a családban illetve a másik két kis csöppség: egy általános iskolás - most elsős - kislány és egy óvodás kisfiú. Először a kislányért mentünk az iskolába, hazakísértük, majd kiderült, hogy az apuka nem tudja a gyerekeket elvinni az oviba a családi napra, mert otthon kell maradnia a két beteg csöppséggel. Hát felkerekedtünk, és elsétáltunk négyesben az ovihoz. Eközben beszélgettünk, és meséltek a napjukról. Mondták, hogy egeret láttak, mert az van otthon. Heten élnek egy szobában. Mit mondj erre egy gyereknek?
Ottmaradtunk a kislánnyal és a kisfiúval a családi napon. Az óvónéni egyszer odajött hozzánk, mert tudta, hogy Mirácska az, aki segít a családnak, és beszélgettünk egy kicsit. Mondta, hogy a kisfiú nagyon aranyos, de körülbelül két évvel el van maradva a többiektől.
Aztán eljött a fél hat, amikor is menni kellett haza. Úgy volt, hogy az apuka jön értük, de mint kiderült, pont elkerültük egymást.

Elgondolkoztam. Vajon mennyi esélyük van ezeknek a gyerekeknek kitörniük ebből a helyzetből? Istenem! Annyira furán érzem most magam. Igazából nem is akarom tovább ragozni ezt a sztorit. Csak leírtam, mi történt velem tegnap. Nincs a sorok közé rejtve semmi plusz. Minden kiderül a száraz tényekből.
útravalóul: www.youtube.com/watch?v=_bxE3W1RTz8&feature=related (strong enough)