A történet ott kezdődik, hogy drága Anicsom mondta, hogy lesz Kaukázus meg Vad Fruttik koncert. Hát ott a helyünk!!! Vmi OTP-s izé volt, és lehetett jegyet nyerni. NYERTÜNK!!! Úgy volt, hogy hárman akkor nekivágunk a november 27-i éjszakának, miénk a szombat este. Nah, hát ez a kettő nem jött össze. Tegnap este tanulgattam, böngésztem a honlapokat, és rá kellett jönnöm: november 27. az péntek. Tehát a koncert tegnap volt. Ezzel szembesülni este 7 órakor... Szóval amilyen gyorsan csak lehetett, összekaptuk magunkat, és irány a Klinika. A dolog szépséghibája, hogy Vikk nem tudott velünk tartani, mert ma (szombat) melózik...
Szóval elindultunk bele az éjszakába. Pont elértük a Kaukázus koncertet. Nagyon jó volt. Meg sok-sok debreceni ismerős! Aztán irány a kedvenc bulim: FOKKPOPROCKRETRO! Időközben az eső is eleredt, de valahogy nem hatott meg. Szóval megérkeztünk a Hangfogóba (az én emlékeimben mindig is Hangfogó lesz, de ma már Perényiként működik). Annyit táncoltunk! Meg lent volt az én Lekka gyerekem! Imádom. De háromkor elindultunk még "várostnézni", és lementünk a Bakelitbe. Találkoztam egy nagyon régi jóbarátommal, aki megkoronázta az estém. Azt mondta, lehet, hogy évek óta nem találkoztunk, de a szememben még mindig ugyanazt látja, amit régen, és ezzel feldobom. Ez jó érzés. Nincs annál jobb, mint amikor azt mondják, hogy a szemed is mosolyog. Meg is táncoltattam az esőben erre: http://www.youtube.com/watch?v=58CJih1iYC0
Egy jó estét zártam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése