Boldog vagyok

Fekszem az ágyon... És tudom éppolyan messze járok, ahová te nem viszel... Csábít az álom :D Hehe! Egy kis móka!
De tényleg fekszem az ágyon. Szakdolgozatot kellene írni. De ez sem az a nap, amikor elkezdem. Máson jár az agyam. Valahogy pénzt kellene csinálni... Nagy fejtörés.
Úgy szeretnék pénzt csinálni, hogy közben nem szenvedek, nem kell mindig csak dolgozni, hanem olyan rugalmasan. Legyen változatosság. Öööö... Lássuk csak, mit is szeretnék még. Ja, hát persze! Jó társaságban jobban megy a munka! Nah valami ilyen pénzcsinálási módot kutatok. Persze a kisujjam sem mozdítom érte. Na jó, ez egy kicsit ferdített kép. Tehát nincs időm. Tanulok. Jó, nem a szakdolgozatot írom, de az már kezd körvonalazódni a fejemben. Szóval úgy forog velem a világ, és ebben a körforgásban most imádok létezni.
Boldog vagyok. Nem minden sikerül, de azokon hamar túllendülök. Boldog vagyok. Nincs pénzem, de majd lesz. Boldog vagyok. Bár a szerelemmel még most sem vagyunk legjobb barátok, de úgyis alakul. Boldog vagyok.

Közkívánatra

Kedves Csoporttársam e-mailje hívta fel a figyelmem arra, hogy a blog egyik fő funkciójáról feledkeztem meg. Szóval a nemmindennapi események - amik lássuk be, velem minden nap történnek - ismertetése. Merthát én ezért kezdtem bele a blogírásba. Hogy tudjátok ti, akiket érdekel, hogy mégis mi újság az én házam táján.
Szóval akkor - kisebb noszogatás után - színt kell, hogy valljak. (Köszönöm Attila!)

A múlthét szerda olyan volt, mint minden szerdám. Szóval másnaposan ébredtem, elkéstem óráról, tartottam egy prezentációt, álltam Tibcsó szokásos csipkelődéseit, volt egy nagyon jó protokoll órám, és volt egy kis pihenőnk Mogyoró órája előtt, amit mint mindig a JUGYU Klubban töltöttünk el. Ekkor történt a nagy eset. Amikor is a mi párosunk - Tibcsó és én - csocsócsatát vívtunk a szokásos ellenfelünkkel, Attilával és Tomival. Elég jól ment a játék, és elhagyta a szám az az elvetemült mondat, hogy "Tibcsó, egy 10-0?" És lett is 10-0. Csak nem a mi javunkra. És a kocsma szabályai előírják, hogy ha valaki nem tud gólt lőni, akkor bizony bújni kell. Bújni a csocsóasztal alatt. Hisztiztem. De!!! Megtettem. Minden női méltóságomtól, emberi büszkeségemtől megfosztottak. A ciki a sztoriban az, hogy ezen a szokásos szerdai napon volt még egy csocsóversenyem. Kolis bajnokság. És tudd meg világ!!! Döntősök vagyunk! Majd jövőhéten megírom, hogy a dobogó melyik fokára is állhatunk fel! hehe

ő

A perzsa uralkodó kedvenc szolgálója találkozik a Halállal, aki közli vele: ma éjfélkor el kell, hogy vigyelek. A szolgáló megijed. Felkeresi uralkodóját: "Drága Felség! Találkoztam a Halállal, és el akar vinni. Kérlek Téged, add nekem leggyorsabb lovad, had szökjek meg előle. Ha most elindulok, éjfélre már Indiában leszek." A perzsa uralkodó természetesen teljesíti a szolga kérését, majd sétálni indul. Ő is összefut a Halállal, és így szól hozzá: "Halál! Hogy képzeled, hogy csak úgy el akarod innen vinni a legkedvesebb szolgálóm?" "Drága Uralkodó! Megmondom, én is teljesen meglepődtem, amikor itt találkoztam a szolgával, hiszen azt az utasítást kaptam, hogy ma éjfélkor el kell vinnem őt, de Indiából"

Ez egy kósza és lopott mese. Szilvási könyvében - Albérlet a Síp utcában - olvastam. A sorsa elől nem menekülhet senki. Sokat gondolkozom mostanság ezen. Sors. Sors? Sors! Talán sorsszerű, hogy éppen most néztem meg egy filmet, amiben szintén jelentősége van. És egy másikat, amiben abszolút erre épül a történet. Az előbbi az 500 nap nyár, amit itt ajánlottak nekem, az utóbbi pedig egy kicsit romantikusabb, Szerelem a végzeten. De ez most nem filmajánló...

A sors: esély. Esély az emberi teljesség és tökéletesség megvalósítására.
Talán ez a legjobb meghatározás a sorsra. Érdekes, hogy néha azt hisszük, hogy a sors azt akarja, hogy valami történjen. Jelek, furcsa véletlenek. Aztán pedig... Aztán pedig semmi. Ki tudja, lehet pont ezt akarta a sors.

Lehet, hogy nem is egy egyszerű szó ez. Lehet a sors, az egy személy. Egy személy, aki uralkodik rajtunk. Rajtam, rajtad. És ha a mi sorsaink - bocsánat, innentől: Sors - összebarátkoznak, akkor minket is összehoz. A Sors. A mi Sorsaink. Talán a Sorsom az én legjobb barátom. Néha haragszom rá, sőt, van hogy gyűlölöm. Aztán pedig cinkosan összemosolygunk, és élvezzük egymás társaságát. Bár iwiw-en csupán egy közös ismerősünk van, a Véletlen.