Kedves Csoporttársam e-mailje hívta fel a figyelmem arra, hogy a blog egyik fő funkciójáról feledkeztem meg. Szóval a nemmindennapi események - amik lássuk be, velem minden nap történnek - ismertetése. Merthát én ezért kezdtem bele a blogírásba. Hogy tudjátok ti, akiket érdekel, hogy mégis mi újság az én házam táján.
Szóval akkor - kisebb noszogatás után - színt kell, hogy valljak. (Köszönöm Attila!)
A múlthét szerda olyan volt, mint minden szerdám. Szóval másnaposan ébredtem, elkéstem óráról, tartottam egy prezentációt, álltam Tibcsó szokásos csipkelődéseit, volt egy nagyon jó protokoll órám, és volt egy kis pihenőnk Mogyoró órája előtt, amit mint mindig a JUGYU Klubban töltöttünk el. Ekkor történt a nagy eset. Amikor is a mi párosunk - Tibcsó és én - csocsócsatát vívtunk a szokásos ellenfelünkkel, Attilával és Tomival. Elég jól ment a játék, és elhagyta a szám az az elvetemült mondat, hogy "Tibcsó, egy 10-0?" És lett is 10-0. Csak nem a mi javunkra. És a kocsma szabályai előírják, hogy ha valaki nem tud gólt lőni, akkor bizony bújni kell. Bújni a csocsóasztal alatt. Hisztiztem. De!!! Megtettem. Minden női méltóságomtól, emberi büszkeségemtől megfosztottak. A ciki a sztoriban az, hogy ezen a szokásos szerdai napon volt még egy csocsóversenyem. Kolis bajnokság. És tudd meg világ!!! Döntősök vagyunk! Majd jövőhéten megírom, hogy a dobogó melyik fokára is állhatunk fel! hehe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése