A szokásos kép: ismét vonaton, zenével a fülemben, gondolatokkal a fejemben, történésekkel a hátam mögött. Tudom, hogy már sokat „rizsáztam“ – vagyis próbáltam nagy igazságokat megfogalmazni, de én nem unom. Remélem Ti sem, kedves ismerőseim.
A mai gondolat is ebbe a sorba állhat be. Ugyanis ismét van egy fogalom, amire felkaptam a fejem, és nem sétálhatok el mellette szó nélkül. Ez pedig az EMBERI HÜLYESÉG. Nem butaság! Az abból fakad, hogy nem vagyunk tisztában bizonyos dolgokkal, és azok következményeivel. Nem! A hülyeség abból ered, hogy csak cselekszünk. És itt felhívnám a figyelmet a csak szócska hangsúlyára. Mert megyünk fejjel neki a falnak. De miért, ha tudjuk, hogy fájni fog? Na? Valaki meg tudja válaszolni nekem ezt az aprócska miértet?
A helyes megfejtéseket erre és erre a címre várom…
Én bírom ezeket a filozofikus jellegű irományaid, Anikó! Sok mindennel abszolút egyetértek... És ezzel is... (Egyszer nekem valaki azt mondta, túl sokat gondolkodom... Igaz, túl sokat. De látod?! Ha valaki nem teszi, az sem feltétlenül vezet jóra... Meg kell találni az aranyközéputat... Anikó, valamikor egy sör mellett majd elfilozofálunk - erről is többek közt. : ) Tudod, a jegyek... :P)
VálaszTörlésAz emberi hülyeség egyrészről szerintem az emberi nemtörődömség* következménye. ...én már csak tudom:). A mai emberek nagy része 75-80%-ban önző, mert az élet, a pofonok erre nevelnek...szomorú:( Ez annyiban különbözik a "nemtörődömség"-től hogy a magunk jóléte a cél - aztán van hogy mi magunk is szívunk...hihi:].
VálaszTörlés*(<-ez milyen hülyén hangzik így leírva, oké elírva nem hangzik hanem látszik, mégis így mondjuk:s...írjuk...na!)
//Perjési Andris