egy beadandó

Olvassátok egy házi feladatom. Az interjú hosszabb volt, de a feladat határokat szabott:

Ki különleges? Az, aki olyan, mint bárki, de mégis más akar lenni? Vagy az, aki más, mint a többiek, de mégis olyan akar lenni, mint bárki?
Vastag Gyuri egy átlagos 25 éves srác. Számomra mégis különleges.
Főállásban dolgozik egy nyomdában, focizik két csapatban is, labdarúgó játékvezető, és ő ül egy szövetség elnöki székében. Nem feltétlenül nagy dolgok ezek, de az út, amit bejárt ahhoz, hogy ezeket mind elérje, nehéz volt. Gyuri a Hajdú-Bihar Megyei Siketek és Nagyothallók Szövetségének elnöke. Siket, csakúgy mint a tagok többsége. Könyvkötőként dolgozik egy nyomdában, mert máshol nem alkalmazzák. Így sok szabadideje volt, tehát két csapatban is tudott egyszerre játszani. Egy „halló” és egy „nem halló” csapatban – ahogy ő fogalmazott, aztán jött a játékvezetés, hogy – kellemest a hasznossal – legyen még egy tartalék pénzkereseti lehetősége.

Meghirdettek egy játékvezetői tanfolyamot két évvel ezelőtt, amikor Debrecen város és az itteni területi labdarúgó szövetség kampányolt. Interneten láttam meg ezt a hirdetést, megérdeklődtem, hogy jelentkezhetek-e, és megpróbáltam. Azért jelentkeztem, mert engem a foci nagyon érdekel, és ez egy pénzkereseti lehetőség is volt számomra. Aztán amikor elvégeztem a tanfolyamot, megpróbáltam mérkőzést vezetni. Tetszett. Volt negatívum, volt pozitívum kritikai részről is. De nagyon szeretem csinálni.

A tanfolyamon előre jelezned kellett, hogy hallássérült vagy, vagy kész tények elé állítottál mindenkit?
A kispályánál a tanfolyamon az egyik elnök nagyon sokat foglalkozott illetve dolgozott együtt siketekkel, és ő nagyon szívesen befogadott, és nagy támogatást kaptam a részéről. Például ingyen kaptam könyveket a tanfolyamra, és harcolt azért, hogy mérkőzéseket vezethessek. A nagypályásnál, amikor tolmáccsal jelentem meg, többen voltunk a teremben, mi hátra ültünk. Megkérdezték, hogy ki is vagyok én. Ekkor én jeleztem, hogy »elnézést kérek, én hallássérült vagyok« Szerencsére Csende Sándor elnök úr ezt meghallotta. Ekkor ő mondta nekem, hogy nehéz helyzetben vagyok, de erre én azt válaszoltam neki, hogy mindenképpen megpróbálom. Aztán amikor ki akartam fizetni a tanfolyamdíjat, akkor mondták, hogy térítésmentességet kaptam. Ezzel támogattak.


A kollégáid hogy reagáltak arra, hogy hallássérült vagy? Tolerálják, elfogadják, esetleg van, aki emiatt nem szívesen vezet veled meccset?
Változó partnereim vannak. Én részemről nem vagyok válogatós. Engem így kell elfogadni. Az ép hallású partnereimtől még soha nem kérdeztem meg, hogy elfogadnak-e. De valószínűleg igen, hiszen soha nem volt még ebből probléma, senki nem vetette fel.

És a közönség, a szurkolótáborok? Származott abból előnyöd, ami a hátrányod is, tehát hogy nem hallod meg azokat a bizonyos jelzőket, amivel a legtöbb bíró minden meccsen szembesül?
Én mérkőzés közben használok szemüveget, és ezért is csúfolnak a pályán. Ezt én tudom.
Ha például a hátam mögött csúnyán beszélnek, én nem hallom, ez kellemetlen lehet, és kellemetlen is nekem. A negatív és csúnya beszólásokat természetesen én mint hallássérült nem hallom. De engem nem érdekel, és talán jobb is, hogy nem hallom.
Volt olyan is, mikor szemben álltak velem, és úgy használtak trágár kifejezéseket. Ebben az esetben például megfenyítettem vagy eltiltottam a játékost. Amikor nem volt jó egy mérkőzés, akkor mondták, hogy – csúnya kifejezéssel – a süket bíró miatt, tehát a hallássérült bíró miatt. Sokszor az internetes fórumokon is látom, hogy beszélnek rólam.
A mérkőzések során előfordul általában egy rossz döntés is. Hozhatok én is rossz döntést, de jó döntést is. Ha rosszul döntöttem, akkor természetesen negatív kritikát, ha jó döntést hoztam, akkor természetesen pozitív kritikát kapok – tette hozzá diplomatikusan.


Te vagy az egyetlen siket játékvezető Magyarországon. Tudsz másik fogyatékkal élő játékveze-tőről itthon?
Van egy másik hallássérült játékvezető Magyarországon, Székesfehérváron. Ő nagyothalló. 15 éve aktív már ebben a szakmában.

A pályán nem csak játékvezetőként vagy jelen…
Igen, már 11 éves korom óta focizom. Siket csapatban és halló csapatban is. Illetve megalapítottuk a Debreceni Siketek Futball és Sport Klubját. Itt a siketeknek és nagyothallóknak lehetőségük van egyesületi keretek között bowlingozni és focizni.
A Siketek szövetségében alakult meg 1979-ben. Ott kezdte az egyesület, és a szövetségen keresztül működött, majd később önálló jogi személyiség lett 1989-ben.


Vannak még hasonló szövetségek Magyarországon?
Vannak, nem ez az egyetlen, nyolc ilyen klub van. Tavaly óta már hivatalosan országos bajnokságokat is szerveznek.

És az országos tabellán hányadik helyen álltok jelen pillanatban?
A Hallássérültek Országos Futsal Bajnokságában harmadik helyezést értünk el.

Van tapasztalatod halló és hallássérült játékban is. Kell különbséget tennünk a kettő között?
Ugyanazok a szabályok vonatkoznak ránk is, csak természetesen más a színvonal.
A siketek sokkal gyengébb színvonalon játszanak, gyengébbek a mérkőzések. Kevesebbet edzenek, és hát nem hanggal kommunikálnak az emberek, hanem jelekkel, és ez zavarhatja is a mérkőzést. A halló embereknél rendszeresen van edzés, sokkal felkészültebbek a mérkőzé-sekre, és ugye ők nem jelben kommunikálnak egymással, tehát nem kell a pályán még erre is figyelni. Ha kiabálnak, ők hallják egymást, és ezért náluk gördülékenyebb a mérkőzés. Ezért van ugye különbség az ép emberek és a siket emberek futsal-ja között.

Van a siketeknek és nagyothallóknak speciális sportja?
Nincs, viszont külön olimpiánk van. Hiszen mi nem számítunk parasportolóknak. Mi, magya-rok kiemelkedőnek számítunk a siketek olimpiáján vízilabdában, sakkban és teniszben.

A futsal-ban színvonalbeli különbségek vannak, ahogy fogalmaztál. Az élet más területein mennyiben nyilvánul meg, hogy fogyatékkal élsz?
Speciális iskolába jártam általános iskolába is, majd Kaposvárra kerültem, ott folytattam a középiskolai tanulmányaim egy integrált iskolában. Nem érzem, hogy bármiben is hátrányban lennék a többiekkel szemben.
Ez nem teljesen igaz! – vág közbe a tolmács. Egyszerűen lehetetlen munkát találniuk a fogya-tékosságukból kifolyólag. Bár ezt sehol nem vállalják fel. Sok helyen egyszerűen beszereztet-nek az alkalmazottakkal orvosi igazolást valamilyen egészségügyi problémáról, és így megfe-lelnek a statisztikai követelményeknek. A jelnyelv sem akkreditált, és az oktatása is egy va-gyon, tehát nem sokan jelentkeznek. Valahol így is nagyítják a szakadékot az ép emberek és köztük.

De sok kedvezményt kapunk – jegyzi meg Gyuri szerényen, majd folytatja – az Adidas, a Burger King például engedményt ad, ha felmutatjuk a fogyatékosságunkról az igazolást.

Hogyan lehet valaki tagja a Siketek és Nagyothallók Szövetségének? És ez a tagság milyen előnyöket vonz maga után? – teszem fel kissé célozva a kérdést.
Mindenki, aki siket vagy nagyothalló, és bejön az irodába, jogosul a tagságra, és ezzel együtt az előbb említett kedvezményekre, illetve részt vehetnek a rendezvényeinken.

Mint például? Milyen rendezvényeitek vannak?
Igazából megtartjuk közösen az általános ünnepeket, tehát rendszeresen szervezünk majálist, Gyermek-napot. Hasonló összejöveteleket.

És ezekre milyen tagjaitok járnak el?
Leginkább a siketek. A nagyothallók nem nagyon jelennek meg a közös programokon. Szinte csak a nyilvántartásba találkozunk a nevükkel – jegyzi meg Gyuri kicsit szomorkásan.

Gyurival a diktafon kikapcsolása után még beszélgettünk pár szót. Körbevezetett az irodában, ahol egészen otthon éreztem magam, nagyon családias hangulatú. Szeretne a játékvezetésben magasabb szintre eljutni, már csak egy év hiányzik ahhoz, hogy elkezdhesse az NB-s képzést. Megkérdeztem, hogy a továbbtanulás fel sem merült benne? Ekkor mondta, hogy sajnos nincs az az anyagi háttér, amiből ezt meg tudná oldani. Gonoszan megkérdeztem, hogy ez csak egy kifogás-e, mert fél az esetleges konfrontációktól, vagy tényleg az anyagi háttér az, ami ennyire mérvadó. Hiszen annyi pályázati lehetőség és kedvezmény van, amire jogosult lehet. De azt mondta, hogy a szülei is siketek, és valamiből fenn kell tartani a családot. Ha megtehetné, akkor valamilyen sporttal foglalkozó szakot választana, de egyelőre ebben a kérdésben még nem látja az alagút végét.
És lássuk be! Valahol ott tartunk, ahol a part szakad. Hiszen hiába a kedvezmények, ha egy-szerűen ez mégis egy ördögi kör marad. Ha feltűnne, hogy épp csak a lehetőségektől fosztjuk meg őket. Attól, hogy el tudjanak indulni. Sok társadalmi célú hirdetés foglalkozik a fogya-tékkal élők egyenjogúságával. És az üzenet el is jut. Pár percig… De a reklám végén Görög Zita is felteszi a kérdést: „Másképp néznél rám, ha valóban siket lennék?”