2011. április 30., szombat

Emlék

Nem vagyok képes felejteni. Nem vagyok képes kidobni az emlékeim. Mindenhol körülöttem egy mosoly vagy egy mosoly, mely könnyre fakaszt, egy levél, egy koncertjegy, egy karszalag, egy idézet, egy fénykép, egy apró tárgy. És mégis mennyire hatalmas érzések és érzelmek kerítenek körbe eme apróságok láttán.
Egy cigispapír, egy műanyag pohár, rajta firka, egy cetli, rajta értelmetlen üzenet, melyet csak én tudok. Csak nekem jelent valamit. Egy szó, egy érzés, egy pillanat. Ezek vagyunk. Ez vagyok. Ami körülvesz. Béke, sírás, kacagás, kacsintás, nyugalom, pörgés. Ennyi minden vagyok! De nem tudom összepakolni magam.
Nem találom semminek a helyét. Pedig minden ittvan. Egyhelyen. Nem vagyok képes...

3 megjegyzés:

  1. Majd összepakollak én este csocsó közben, csak ne aggódj ;)
    G.

    VálaszTörlés
  2. Anikó, hát, elismerésem, teljesen sikerült leírnod azt - méghozzá elég szépen -, amit én is érzek már nagyon-nagyon régóta.

    Sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni, majd legközelebb megvitatjuk az "élet nagy kérdéseit". :)

    Márti

    VálaszTörlés
  3. nem kell felejteni, emlékezni kell ! emlékezni, hogy ezek jó dolgok, emlékezni, hogy emlékeztetnek a rosszra is, a rossz meg emlékeztet, hogy értékelhesd a jót.
    hepe úgy fáj a szívem, hogy a Tiéd is fáj ! kis tinédzser, mindig Te voltál nekem a remény, ez éltessen ! ott voltál minden szar pillanatomban és kihúztál.

    túl leszel Teis, meglásd, lesz még tavasz !

    VálaszTörlés