"Add tovább"

Most ez nem jó, most az nem tetszik... Hát persze! Ezt a legkönnyebb. De változtatni! Na az a kihívás! És ezért tartunk ott, ahol tartunk. És itt gondoljon most bárki bármire! Mert ezt mindenre rá lehet húzni. Hogy ott tartunk, ahol. Milyen ritkán figyelünk a másikra! Ezért sem akarok Budapestre költözni. Félek, hogy ott még ennyire sem figyelnek egymásra az emberek. Könnyebb elfordítani a fejünk, máshova pillantani. Igen, csak arról feledkezünk meg, hogy lassan már akárhova tekintünk, legszívesebben mindenhonnan elkapnánk már a pillantásunkat. Hogy miért? Mert mindenhol csak a rosszal szembesülünk. És akkor ki a hibás? Mert ugye ez a következő lépés! A bűnbakkeresés. És mindenki csak csúnyán néz majd a másikra. Meg lenézően. Meg ujjal mutogatva. Úristen! Érezzük, hogy hova is tartunk? Pedig ez percről percre rosszabb lesz. És az a legmorbidabb az egészben, hogy ezt ilyen rövid idő alatt az ellenkezőjére lehetne fordítani!
Emlékszem, régen mindig azzal piszkáltak, hogy mennyire naiv vagyok. Én mindig azzal védekeztem, hogy nem naiv, hanem jóhiszemű. És a kettő között éppen akkora szakadék van, mint a jó és rossz között. Az nem naivitás, hogy bízunk a másikban! A naivitás ott kezdődik, hogy hülyének néznek!
Na, hogy honnan ez az őrületes nagy dühkitörésem? És ez a hirtelen naivitás vs jóhiszeműség kérdés? Megnéztem egy filmet. És itt már meg is van a válasz arra is, hogy miért szeretnék a médiában dolgozni. Dolgozni... Na mindegy, nem ezt a témát akarom boncolgatni. A lényeg, hogy egy filmmel akkora hatást lehet gyakorolni az emberekre, hogy néha nem is hinnénk. (Ez lehet szándékos és abszolút véletlen is. Rosszul is sültek már el ilyen sztorik... Szóval a felelősség az még egy nagyon veszélyes dolog a médiában.)
Emlékszem, amikor megkérdezte tőlem Barna Béla tanár úr, hogy miért akarok újságíró lenni, akkor azt az egyszerű választ adtam, hogy mert akkor akit érdekel a véleményem az elolvassa, aki nem, az továbblapoz. De senki nem vág a szavamba, hanem végig tudom vezetni a gondolatmenetem, fel tudom sorolni az észérveim egymásra építve. És ki tudja, lehet valaki velem együtt meglátja majd a dolgokban a logikát. Hát a filmek is ilyenek. Ha nem tetszik, továbbkapcsolok.
De most! Sokkhatásként ért ez a film. A jövő kezdete. Hm... Már a cím is... Tehát új lappal kell indítani! Ki tudja, lehet, ezt már utólag én mesélem bele, de hiszem, hogy lesz ilyen. A sztori nagyon egyszerű: egy hetedikes kisfiú házi feladatot kap. És kiderül, hogy nem is vagyunk olyan okosak, mint egy hetedikes! Pedig egyszer láttuk mi is az egyszerűséget. Mikor gyerekek voltunk. Csak út közben felnőttünk, és eltévedtünk a realitások talaján. Szóval az a feladat, hogy tegyék jobbá a világot. Travis nagyon egyszerűen oldja meg a dolgot. Segít három emberen, és ezért cserébe nekik is segíteniük kell három-három emberen.



Hogy ilyen egyszerű lenne-e? Nem tudom, hogy ki gondolja azt, hogy naiv vagyok, és ki azt, hogy jóhiszemű, de szerintem igen! Ilyen egyszerű lenne! Szerintetek?