2010. január 27., szerda

Bocsánat

Mennyi hibát követünk el? Lehet jobb lenne, ha ezt költői kérdésnek szánnám, de valahogy nem tudok elmenni emellett. Nem konkrét választ akarok én erre adni! Hiszen nem is lehet. Néha nem is tudjuk, hogy hibázunk, csak később derül ki, hogy mennyire megbántottunk valakit. Talán van olyan is, ami ki sem derül! Rossz érzés, amikor rádöbbenünk. Vagy éppen rádöbbentenek. Emberek, tettek, pofonok, vagy egy-egy tettünk köszön vissza más szituációban, amikor a történet egy másik szerepét játszuk. Talán akkor érezzük, hogy a múltban fájdalmat okoztunk valakinek.

Azt mondják, ami nem öl meg, az erősít. De már néha annyira edzettek vagyunk, hogy ami régen bántott, ma már elmegyünk mellette. És fel sem tűnik, hogy amivel régen minket megbántottak, megtesszük másokkal. Ez vajon miért van? Mi a helyes? Vagy éppen mi a nem helyes?

Ma megtapasztaltam azt az érzést, ami... Amit talán le sem lehet írni, csak önző módon megközelíteni. Amikor azt érzed, hogy rossz barát vagy. Csinálunk rossz dolgokat, követünk el hibákat. Mindenki volt rossz gyerek, kapott már fekete pontot, de ha az élet írja be a megrovást, akkor észbe kell hogy kapj! Mert az élet a barátokról szól. Általuk teljesedhetsz ki. Ők elmondják, hogy mi a jó és mi a rossz. És ha barátaid vannak, akkor te is barát vagy. Pont emiatt: mert elmondod, mi a jó és mi a rossz. Így formáljuk egymást. És így forr ki az egyéniségünk is.
De ha nincs kinek tanácsot adni, akkor te sem fogsz sose őszinte szavakat kapni. Csak átlátszó dícséreteket vagy éppen rosszindulatú negatív véleményeket.
Nem jó fent lenni, nem jó lent lenni. De nem keresem az arany-középutat sem. Csak sodor az ár.

Viszont megbántam. És meg akarom érteni. És akarom hallani! Akarom hallani, mi jó és mi rossz! Mert a barátságnál nincs jobb érzés. Hiszen nem a vérség köt, nem kötelezettség az ok, hanem te. Te és én. Mi! Magamért vagy mellettem és én magadért vagyok veled.

"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább... A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep." (Márai)

Sorozatok. Avagy Kicsi életem nagy történései 198 764. rész

Megint belendültem CSI-ügyileg. De hát mit is csináljak, amikor ágyhoz vagyok kötve?! Ugyanis a szombati buli olyan jól sikerült, hogy igencsak megrándult a derekam... Szóval felfedeztem, hogy nem csak 19:30-kor és 20:25-kor van CSI, hanem a Viasat3-on már délelőttől Nyomtalanul és CSI megy. A Jóbarátok rá tud hangolni ezekre.
Ohh! Hogy sorozatfüggő lettem-e? Ááááá... Nem hiszem!
Én, akinek tűfóbiája van, úgy nézem ezeket, hogy őrület! De tegnap már nekem is sok(k) volt. Dr Csont. Lefűrészelték egy nő fejét úgy, hogy még élt. Ezt nem mutatták, csak a fejet. Ami a gyilkos feleségéjé volt. És ebbe volt még elrejtve egy jó adag méreg, ami akkor derült ki, amikor fűrészelte volna ketté a boncmester.
Na ekkor kezdtem el gondolkozni: vajon az életből merítenek ötleteket a forgatókönyvírók? És ha nem is, akkor az életben nem köszönhetnek vissza ezek a módszerek?
Soha nem bírtam megnézni a Fűrészt és a hasonló jellegű filmeket. Mert mi van, ha megtörténik? Olvastam egy könyvet: Sátánisták - szektás gyilkosságok. Igaz történeteket ír le teljes részletességgel. Félelmetes. És ha az embernek van fantáziája, és vizuális típus, akkor a hatás... Mondhatni fergeteges, de egyben megdöbbentő is. És nem lehet tudni, hogy ki jön velünk szembe.

Na de megyek. Kezdődik a Harmadik műszak.

2010. január 21., csütörtök

Folyt. köv.

Hm... Annyi gondolat cikázott, cikázik a kicsi fejemben. Nem volt életem egyik legszebb napja a január 19. Pedig azt hittem. Kommos vizsgák előtt szerettem magabiztos lenni. Mert szeretem. És tudom. De kedden nem ez bizonyosodott be. Kedden egy tételen múlott a négy éves munkám érdemjegye. Egy tételen. Egy sajtótörténet tételen, amit megtanulok, és másnapra elfelejtem. Mert nem tudom, a két világháború közötti sajtó újságainak politikai álláspontját. Mert a 42 tételből kettőt nem tudtam, és pont kihúztam az egyiket.
Nem lettem igazából se több, se kevesebb. Na jó, egy papírral több. De a tudásom az nem változott. Eddig is tudtam különbséget tenni a vezércikk és a kommentár között. És mai napig tudok különbséget tenni a jó és a rossz írás között. És ami fontos, hogy a tanáraim, akik előtt ott ültem, látták, hogy csak egy rossz tételen múlik. Ezen látszik meg az, hogy Martin tanár úr értékelte, amikor egy zh-ra kettest adott, és másnap a négyesért javíthattam, és aztán a jó érdemjegy került be a leckekönyvbe, hogy Halák tanár úrral leveleztem, és az írásait küldte el nekem, hogy Aczél Petra OTDK-n elismerően köszöntött, Varga Gyula tanár úr kötelezővé tette az egész Kommunikáció tanszéknek, hogy megjelenjen az általam szervezett Görög Ibolya előadáson. És talán ez a kettes - mert kettes lett az államvizsgám - árulkodik arról is, hogy a szakdolgozatom, melyet két nap alatt írtam meg, és egy új elméletet, modellt alkottam egy olyan kommunikációs jelenségről, melyet még senki nem kutatott, Balázs Géza, aki a szememben példaértékű szakember, vállalta a konzulensi szerepet, és ötösre értékelte a dolgozatom. És Martin tanár úr is támogatta az értékelést.
Közepes érdemjegy fog szerepelni a diplomámban. Amit senki nem fog megkérdezni. Senki. De én szerettem volna egy négyest. Talán az jellemezné a négy évet. Sose voltam a legjobb, de nem vesztem el a tömegben.
Kiborultam kicsit. Kicsit... Nagyon.
De bevallom őszintén. Azt a két tételt ma sem tudnám elmondani. Annak ellenére, hogy hazafelé a vonaton átolvastam. Megint. És azt hittem, hogy egy életre belevésődik az agyamba. De nem...
Szóval így lettem én diplomás.

2010. január 14., csütörtök

A búgócsiga, a cseresznye és a mikrofon története

No nem kell ám aggódni, nem szűntem meg létezni. Vagyis fizikai valómban nem, bár már ebben is kételkedem. A jegyzetek felett. De már tottálon vagyok.
Amivel pihentetem az agyam, az az, hogy holnapra tanulok egy kis munkajogot. :D Kétpóval vizsgázok. Ilyen sem volt még. Na, persze ez csak vicc. Amikor tehetem, azon filózgatok, hogy milyen legyen AAAA tetoválás. A két leányzóval, Aniccsal és Vikkel úgy néz ki, végre kirajzolódik bennünk a közös tetoválás. Az első alternatíva az az ujjlenyomat volt. Mind a hárman magunkra tetováltattuk volna az ujjlenyomatainkat. A legszemélyesebb dolog a világon. De sajnos kivitelezhetetlen.

Viszont nem adjuk/adtuk fel. Hosszú időre tekint már vissza ez a barátság. Észrevettem, ha róluk van szó, már kerülöm a barátnő szót. Inkább a barátot használom. Rájuk mindig. És olyan jó érzés, hogy vannak. És tudom, hogy még megannyi ember van, akit barátomnak tekinthetek. Eger:) És persze Debrecenben is akad még egy-két ember a lányokon kívül.

Nah, de kanyarodjunk vissza!
Szóval abban maradtunk, hogy mindhárman választunk magunknak egy-egy ránk jellemző motívumot, és abból próbálunk összerakni valamit. Megegyeztünk abban is, hogy nem egy tetoválás lesz, hanem mindenkin az a motívum érvényesül a legjobban, ami az övé. Hát így kezdődött a búgócsiga, a rock&roll cseresznye és a mikrofon története :)

2010. január 7., csütörtök

A válasz

A kő vasárnap este esett le a kicsi szívemről - vagy inkább akkor nehezedett?! - ugyanis megkaptam a válaszmailt. Tanár úr azt írta, hogy nyugodtan menjek, és ne aggódjak ilyen adminisztrációs zűrökön.
Eljött a "várva várt" reggel, és Közepes érdemjeggyel távoztam Egerből.
A történetnek sajnos itt még nincs vége, hiszen azóta 7. van, és még most sem tudtak feljelentkeztetni szigorlatra. Senki... Éljen a neptun!!! De nem leszek ironikus, mert tudom, hogy a neptun még mindig nem annyira rossz, mint az ETR. :) Csak optimistán! Ahogy szoktam.
Szóval 19-én meg államvizsga. Félek egy kicsit. Sőt, nagyon. Tanulok mostanság. Már csak pár jegyet kell beíratnom az indexbe. Az lesz még egy gyalog-galopp. :)

Búcsúzom is, majd jelentkezem. Jah, és itt kívánnék még egyszer BOLDOGSÁGOS SZÜLETÉSNAPOT MÁTINAK!

Szurkoljatok!!!

2010. január 3., vasárnap

Senki ne ijedjen meg! Nem vesztem el. Holnap reggel szigorlatozom, arra készülgetek (tanulok, mint az állat) Eddig amúgy stressz volt, mert nem tudtam felvenni. Tanszékvezetőmnek írtam egy könyörgős mailt:

"Kedves Tanár Úr!

Azzal a kérdéssel, kéréssel fordulok Tanár úrhoz, hogy szeretnék január 4-én szigorlatozni (A kommunikáció elmélete, KO 319-3). Ennek egy akadálya van: a rendszer. A Neptun nem enged feljelentkezni IV díj tartozásra hivatkozva. Én ezt már rendeztem még december közepén, mely látható is. A Pénzügyi csoportot kerestem ezzel kapcsolatban, de nem tudtam őket elérni semmilyen formában.

A szakon már mindent teljesítettem, megérkezett a szakdolgozati értékelésem is. Ennek a szigorlatnak a teljesítése szükséges ahhoz, hogy januárban államvizsgázni tudjak.

A kérdésem az, hogy elmehetek-e a fent említett időpontban szigorlatozni úgy, hogy feljelentkezem egy másik alkalomra. A probléma ebben az, hogy ezen kívül még egy dátum van a neptunon, január 18., ami már késő, hiszen január 8-ig mindent le kell adni a Tanulmányi osztályon.

Lehetséges-e, hogy meghirdet a tanszék még egy időpontot, amire fel tudok jelentkezni? Vagy esetleg tud-e Tanár úr valami másik alternatívát, hogy még ebben a félévben végezni tudjak?

Elnézést kérek, hogy így kezdem az évet, de kétségbe vagyok esve, és nem tudom, hogy kihez fordulhatnék.

Válaszát és segítségét előre is köszönöm!"