2010. január 27., szerda

Bocsánat

Mennyi hibát követünk el? Lehet jobb lenne, ha ezt költői kérdésnek szánnám, de valahogy nem tudok elmenni emellett. Nem konkrét választ akarok én erre adni! Hiszen nem is lehet. Néha nem is tudjuk, hogy hibázunk, csak később derül ki, hogy mennyire megbántottunk valakit. Talán van olyan is, ami ki sem derül! Rossz érzés, amikor rádöbbenünk. Vagy éppen rádöbbentenek. Emberek, tettek, pofonok, vagy egy-egy tettünk köszön vissza más szituációban, amikor a történet egy másik szerepét játszuk. Talán akkor érezzük, hogy a múltban fájdalmat okoztunk valakinek.

Azt mondják, ami nem öl meg, az erősít. De már néha annyira edzettek vagyunk, hogy ami régen bántott, ma már elmegyünk mellette. És fel sem tűnik, hogy amivel régen minket megbántottak, megtesszük másokkal. Ez vajon miért van? Mi a helyes? Vagy éppen mi a nem helyes?

Ma megtapasztaltam azt az érzést, ami... Amit talán le sem lehet írni, csak önző módon megközelíteni. Amikor azt érzed, hogy rossz barát vagy. Csinálunk rossz dolgokat, követünk el hibákat. Mindenki volt rossz gyerek, kapott már fekete pontot, de ha az élet írja be a megrovást, akkor észbe kell hogy kapj! Mert az élet a barátokról szól. Általuk teljesedhetsz ki. Ők elmondják, hogy mi a jó és mi a rossz. És ha barátaid vannak, akkor te is barát vagy. Pont emiatt: mert elmondod, mi a jó és mi a rossz. Így formáljuk egymást. És így forr ki az egyéniségünk is.
De ha nincs kinek tanácsot adni, akkor te sem fogsz sose őszinte szavakat kapni. Csak átlátszó dícséreteket vagy éppen rosszindulatú negatív véleményeket.
Nem jó fent lenni, nem jó lent lenni. De nem keresem az arany-középutat sem. Csak sodor az ár.

Viszont megbántam. És meg akarom érteni. És akarom hallani! Akarom hallani, mi jó és mi rossz! Mert a barátságnál nincs jobb érzés. Hiszen nem a vérség köt, nem kötelezettség az ok, hanem te. Te és én. Mi! Magamért vagy mellettem és én magadért vagyok veled.

"Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább... A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep." (Márai)

3 megjegyzés: