mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy-nagy zárt körű részvénytársaság, kinek nevét éppen úgy írjuk, mint ahogyan a kis Nemecsek Ernőjét. Csupa KIS BETŰVEL. pfffff. Ő volt a máv. máv rt-kének volt sok-sok vonata. Egy csodálatos téli napon úgy gondolta, hogy minden vonat késni fog, mert meglepte őt a téli idő és a nagy fehér lepedő. De egy vonatot pontosan el tudott indítani. Ez volt a Budapest Nyugatiról közlekedő, Szeged állomás felé tartó IC. Kész csoda! Gondolta ezt az a kislány, aki Szegedre jár iskolába, és pont ezen a csodálatos napon volt egy vizsgája 10:30-tól. Nagyon boldog volt, hogy reggel 4 órakor kelt, felszállt Debrecenben a Cegléd állomás felé tartó vonatra, és integethetett ennek a pontos vonatnak. Szinte őrjöngött a boldogságtól, amikor leszállt a ceglédi vonatról 7:51-kor, és még éppen látta a vonaton a kalauz kacsintását, ami 7:48-kor PONTOSAN elindult iskolája felé.


SZEMÉTSÉG!
Szóval kissé stresszesen indult a nap. Ráadásul, a 8:48-as vonat késett 10 percet. Riasztottam kedves csoporttársam, aki kijött elém kocsival - innen is csók Árpi -, és így beértünk, mi is a vonathoz hasonlóan 10 perccel később.
Na, de ha ez nem volt elég stressz. Szóval a szegedi vonat. hm... A fülkében, ahova beültem, volt egy bácsi meg egy néni. És szépen utaztunk, én tanultam, ők olvasgattak. Felszállt három nagyon sötét bőrű bácsi, akkora vállakkal, háttal meg táskával...huhúú! Az egyikőjüknek be volt kötve a feje, a másik meg... Mint aki a mészárszékről érkezett. Tiszta száradt vér volt a nadrágja. Minden előítélet nélkül: FÉLTEM. Elérkeztünk Kiskunfélegyházához, és a bácsi is meg a néni is csomagolt. Jobb elkerülni a bajt, így inkább átültem egy másik kocsiba.

Fura ez. Mi minden lejátszódik a fejünkben, amikor ránézünk egy-egy embertársunkra? Az első benyomás. Őrület. Vajon rólam mit gondol, aki először pillant meg? Régen már hobbiszámba ment nálam, hogy megkérdeztem az ismerősöket, emlékeznek-e arra, hogyan ismerkedtünk meg, és mi volt az első benyomásuk. Érdekes válaszokat kaptam. Tudjátok, nagyon hirtelen ember vagyok, és ez nem mindig jó. Bár én élvezem. Élvezem őrültebbnél őrültebb helyzetekbe hozni magam, és másokat is. Ezekből néha kilábalni... Na ez az igazi kihívás!

Nah, gondolkozzatok ezen!
Jah, a vizsga: tíz perc alatt egy ötös az jó? Ugye? :)