Szép volt a mai nap. Családdal együtt. Most mindenki pihen. Én pedig próbálom kibogozni kicsiny lelkem apró érzelmeinek gombolyagait. Pakolásztam a szobámban. Jegyzeteket kutattam. Mi mást is csinálhatnék december 24-én?! Na mindegy is. Rengeteg kincsre bukkantam. Régi levelek - igen, van köztük szerelmes is -, régi koncertbelépők, fényképek. Szóval ismét gazdagodott az "emléktapétám".
Mindent elárul rólam ez az apró kis hajlék. Az életem legfontosabb élményeinek egy-egy darabkája néz szembe minden egyes látogatómmal, aki betér ide. Talán ezért is van az, hogy ritka nálam a vendég. Kevesen jártak a birodalmamban.
Találtam egy idézetet is. Idézet... Kicsit hosszú lenne annak, de valami olyasmi. Még régen írtam ki egy könyvből. Szilvási Egymás szemében című könyvéből. Ebből egy részlet:
"Hiába csipkedjük magunkat, úgysem érhetjük el a személyiségünk hitelességét. Ez az igyekezet is kilátástalan, mert cselekedeteinket csak más emberek értékelése hitelesíti, de más emberek viszont mindig csak a saját világuk törvényei szerint értékelnek minket, és csak addig a határig értékelnek minket, ameddig a saját határuk engedi."
Elidőztem ennél a pár mondatnál ma. Fura. Én úgy érzem, hogy szerencsés vagyok. Sok jó ember vesz körül. Nagyon sok.
Szóval köszönöm, hogy vagytok! És boldogságos karácsonyt kívánok nektek!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésJaj, hát az egyik kedvencem, pontosabban Szilvási könyvei azok :)
VálaszTörlés