Gondolatok a mai nap

Szép volt a mai nap. Családdal együtt. Most mindenki pihen. Én pedig próbálom kibogozni kicsiny lelkem apró érzelmeinek gombolyagait. Pakolásztam a szobámban. Jegyzeteket kutattam. Mi mást is csinálhatnék december 24-én?! Na mindegy is. Rengeteg kincsre bukkantam. Régi levelek - igen, van köztük szerelmes is -, régi koncertbelépők, fényképek. Szóval ismét gazdagodott az "emléktapétám".
Mindent elárul rólam ez az apró kis hajlék. Az életem legfontosabb élményeinek egy-egy darabkája néz szembe minden egyes látogatómmal, aki betér ide. Talán ezért is van az, hogy ritka nálam a vendég. Kevesen jártak a birodalmamban.

Találtam egy idézetet is. Idézet... Kicsit hosszú lenne annak, de valami olyasmi. Még régen írtam ki egy könyvből. Szilvási Egymás szemében című könyvéből. Ebből egy részlet:

"Hiába csipkedjük magunkat, úgysem érhetjük el a személyiségünk hitelességét. Ez az igyekezet is kilátástalan, mert cselekedeteinket csak más emberek értékelése hitelesíti, de más emberek viszont mindig csak a saját világuk törvényei szerint értékelnek minket, és csak addig a határig értékelnek minket, ameddig a saját határuk engedi."

Elidőztem ennél a pár mondatnál ma. Fura. Én úgy érzem, hogy szerencsés vagyok. Sok jó ember vesz körül. Nagyon sok.

Szóval köszönöm, hogy vagytok! És boldogságos karácsonyt kívánok nektek!

Bürokratának

Jogos, jogos. De akkor is! Rossz volt. Erős meg gyenge kapcsolat? Kapcsolatban vagy nincs kapcsolatban. Ezekkel a lapokkal kell játszani. Ebben nincs Joker! És ne Duffy-z!!!!

mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy-nagy zárt körű részvénytársaság, kinek nevét éppen úgy írjuk, mint ahogyan a kis Nemecsek Ernőjét. Csupa KIS BETŰVEL. pfffff. Ő volt a máv. máv rt-kének volt sok-sok vonata. Egy csodálatos téli napon úgy gondolta, hogy minden vonat késni fog, mert meglepte őt a téli idő és a nagy fehér lepedő. De egy vonatot pontosan el tudott indítani. Ez volt a Budapest Nyugatiról közlekedő, Szeged állomás felé tartó IC. Kész csoda! Gondolta ezt az a kislány, aki Szegedre jár iskolába, és pont ezen a csodálatos napon volt egy vizsgája 10:30-tól. Nagyon boldog volt, hogy reggel 4 órakor kelt, felszállt Debrecenben a Cegléd állomás felé tartó vonatra, és integethetett ennek a pontos vonatnak. Szinte őrjöngött a boldogságtól, amikor leszállt a ceglédi vonatról 7:51-kor, és még éppen látta a vonaton a kalauz kacsintását, ami 7:48-kor PONTOSAN elindult iskolája felé.


SZEMÉTSÉG!
Szóval kissé stresszesen indult a nap. Ráadásul, a 8:48-as vonat késett 10 percet. Riasztottam kedves csoporttársam, aki kijött elém kocsival - innen is csók Árpi -, és így beértünk, mi is a vonathoz hasonlóan 10 perccel később.
Na, de ha ez nem volt elég stressz. Szóval a szegedi vonat. hm... A fülkében, ahova beültem, volt egy bácsi meg egy néni. És szépen utaztunk, én tanultam, ők olvasgattak. Felszállt három nagyon sötét bőrű bácsi, akkora vállakkal, háttal meg táskával...huhúú! Az egyikőjüknek be volt kötve a feje, a másik meg... Mint aki a mészárszékről érkezett. Tiszta száradt vér volt a nadrágja. Minden előítélet nélkül: FÉLTEM. Elérkeztünk Kiskunfélegyházához, és a bácsi is meg a néni is csomagolt. Jobb elkerülni a bajt, így inkább átültem egy másik kocsiba.

Fura ez. Mi minden lejátszódik a fejünkben, amikor ránézünk egy-egy embertársunkra? Az első benyomás. Őrület. Vajon rólam mit gondol, aki először pillant meg? Régen már hobbiszámba ment nálam, hogy megkérdeztem az ismerősöket, emlékeznek-e arra, hogyan ismerkedtünk meg, és mi volt az első benyomásuk. Érdekes válaszokat kaptam. Tudjátok, nagyon hirtelen ember vagyok, és ez nem mindig jó. Bár én élvezem. Élvezem őrültebbnél őrültebb helyzetekbe hozni magam, és másokat is. Ezekből néha kilábalni... Na ez az igazi kihívás!

Nah, gondolkozzatok ezen!
Jah, a vizsga: tíz perc alatt egy ötös az jó? Ugye? :)

Reakció és ez-az. Nah meg a nagy beégés

Először is!
Kedves Adam! Bár kiléted még homály fedi, a válasz helyes. Mire nem jó ez a google... De nem akarok rosszmájú lenni!

Másodszor! Szeged főstrébere lettem. És imádom ezt a szerepet. Rég volt már ilyen (általános iskola pfff...) Szóval Szegeden az életem kezd révbe érni.
De amúgy. Képzeljétek, eltűnt az összes iratom. Nem egy kellemes szitu. Most mindent újra. Anyagilag is mélyre kell nyúlni a zsebemben. Pont most! Karácsony, Irie maffia meg névnapi buli és a szilvesztert még fel sem hoztam. Még az is kérdéses, hogy hova megyünk a csajokkal.

Ja, tényleg, ha valaki tud vmi jó bulit, akkor állunk rendelkezésre!

Nah, a kis kitérő után, meg kell hogy osszam a közzel, ami kimaradt. Az pedig nem más, mint életem legégőbb sztorija szerintem. Ez most mindent überel. Sajna-bajna. Bár így sem jöttem ki rosszul, bár a méltóságomnak lőttek.
Szóval ott hagytam abba a múltkor, hogy volt az az ominózus fiú. Tudjátok, aki egy barátnővel is rendelkezik. Reggel hat óra körül búcsúztunk el. Nekem fél kilenctől volt Retorika órám a Hattyason. Az nincs közel. Kb. negyedóra gyalog - AKKOR SINCS KÖZEL!!! :)
A mostani órára egy pohárköszöntővel kellett készülni. Mondta Tanárnő, hogy nyugodtan vigyünk üdítőt, és majd a teremben körberakjuk a székeket, és tényleg úgy mondjuk el, mintha egy igazi pohárköszöntőt kellene díszes társaságnak elmondani. Mivel sportkommon vagyok, a téma is meg volt határozva: egy győztes sportesemény után kellett ünnepi koccintó-nyitányt szavalni.
Szal sikerült kinyitnom a kicsi szemeimet 9:36-kor. ÁÁÁÁÁ! Láttatok még embert irtó gyorsan elkészülni... De tudjátok, az agyamban: "Most mi legyen? Bemenjek? Ne menjek?" Hát az előbbinél maradtam. Sprint ki a Hattyasra. Egy 20 perces késés. A srácok - mert megint egyedül voltam lány - egyből levágták, hogy mi van (másnaposság), de Tanárnő akkor még nem. Igen, akkor még. Ugyanis történt, hogy körbe leültünk, és a kedves oktatónknak sikerült kettővel mellém leülnie. Majd a következő mondat hagyta el a száját: "Valaki hozott alkoholt is, vagy mi ez a piaszag?" Hát ez lettem volna én. És Tanárnőnek még ekkor sem esett le. Mindenki elkezdett röhögni. Szerintetek? A következőképp reagáltam:
"Tanárnő! Már így is elég frusztráltan éreztem magam.Tegnap három vizsgám volt. Valahogy meg kellett ünnepelni?"
Rámnézett: "Anikó! Ne haragudjon, nem tudtam!"
Annyira égő volt. És még elő kellett adnom a beszédet. Azzal rátettem egy lapáttal... A következőképpen a teremben a FIÚKNAK!!!

LÁNYOK! MEGCSINÁLTUK!
VÉGRE KIÍRHATJUK A FALU HONLAPJÁRA: NB1-BEN A MUCSARÖCSÖGEI KÉZISLÁNYOK!
HÁT JÓZSIKÁM! EMLÉKSZEM, MIKOR BEJÖTTÉL HOZZÁM AZ IRODÁBA, HOGY TE KÉZILABDA CSAPATOT AKARSZ. MÉG VICCELŐDTEM IS, HOGY "ÉS MÉGIS KIK LESZNEK ANNAK A CSAPANAK A TAGJAI? A TANÍTVÁNYAID A TESTNEVELÉSÓRÁKRÓL?"
ÉS MOST ITT ÁLLUNK 10 ÉV ELTELTÉVEL... VAN NEKÜNK EGY KISS JUTKÁNK, AKI SZÉLRŐL CSAK ÚGY BOMBÁZZA A GÓLOKAT. ÉS ERZSIKÉM! TE PEDIG IGAZI HÁLÓŐRRÉ CSEPEREDTÉL!
CSAK NEM ÚSZOM MEG, SPORTCSARNOKOT KELL ÉPÍTTETNI. MERTHÁT CSAK NEM FOGADHATUNK EGY KISKUNHALAST AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA TORNATERMÉBEN!
NAH, IGYUNK, AMÍG MEG NEM GONDOLOM MAGAM! EGÉSZSÉGETEKRE!

Hm... De sikert aratott :) Merész húzás volt, de...

Nah, legközelebb a nagybeszédem és annak történetét is megosztom veletek. Hiába, a retorika az életem :)

jó kedv is meg rossz kedv is

Gyerekek! Kész! Ma szétmentem. Kómásan irány számvitel vizsga. Hagyjuk! Nem is akarok róla beszélni. Aztán irány az ETR. Retorika:5!!! Megőrülés. Most meg ez:
http://www.youtube.com/watch?v=vvhr3PFHX-k&feature=fvst
Nézzétek meg! Szétmentem. Édesanyámmal annyit röhögtünk, hogy csuda!
Közben meg tanulgatok. A jövőhetem az nem lesz könnyű. Minden napra egy vizsga. Még szombaton is. De nem is akarok erről beszélni. Most péntek RH! Addig kitartok. Asszem...

na neeee! nem csak én érzek így?!

"Két dolgot nem bírtam elviselni világ életemben: az egyik, hogy egyedül vagyok, a másik, hogy van valaki velem"
Nah, várom a hozzászólásokat, hogy ki gondolja így. Azaz ez lehetséges-e? Illetve kíváncsi vagyok, hogy tudjátok-e, honnan az idézet :)

"Áldott ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív
de a jel,ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek."

Bekerült...

Gondolkoztam, hogy ez a történet bekerüljön-e vagy sem, de igazából annyira ekörül forognak a gondolataim, hogy miért is ne. Úgyis nektek szánom. Nektek, akik olvassák. Meg jó is kiírni magamból.
Szóval mostanság tananyagban is meg mindenhol ezt hallom, hogy normák, hogyan viselkedjünk, mi a helyes viselkedés... És én rajta is vagyok az ügyön. De más nem. És én érzem magam rosszul! Szóval megismerkedtem valakivel. Igen. És úgy éreztem, úgy gondoltam, de aztán rá kellett jönnöm, hogy csak hittem, hogy a jó embert találtam meg. Nem a nagy Ő-t. Arról már nem is ábrándozom. Nem mintha nem hinnék benne, csak ebben a témában nem vagyok már annyira optimista, mint az élet más területein.
A lényeg, hogy egy végtelenül intellektuális - ezt mai napig nem cáfolom - tájékozott és udvarias pasit fogtam ki. Meseszerű, de miért ne hinnénk a mesében? Szóval a mesében nem a gonosz boszorkány jött, hanem a (vagy A?!) barátnő... Igen. A fiú szíve foglalt. De talán csak elméletileg, mert a gyakorlat nem ezt mutatta. "Találkozzunk még", meg "add meg a számod" és hasonló dolgok. Átbeszélgettük az estét, hazakísért, csókkal váltunk el. Én hiszem el az emberekről, hogy jók? Vagy mi történik? Rosszul esett. Megbántott.
És rosszul érzem magam. Mert mást is megbántott. Történetesen a barátnőt. És én tovább is gombolyítom a fonalat: azaz kombinálok, mint egy igazi nő. Szóval mi van, ha egyszer én is megtalálom azt, akire vártam, és ezt teszi majd velem? De nem! Mert tudjuk, csak abban vagyok "nemtúloptimista", hogy a nagy Ő-t megtalálom-e. Mert ha meglesz, Ő csak nem tesz (?!) velem ilyet.

egy kis elmélkedés

Annyiszor kívántak már nekem sok sikert a "nagybetűshöz"! És én mindig nagyon félve vártam azt a kaput, amin keresztül beléphetek. Amikor 18 lettem, a ballagáson, az érettségi előtt. Hm... Az ember várja, hogy "ott álljon a kapui előtt". És azt is várja, hogy mi fog azután történni, ha átlép rajta. De semmi.
Elérkeztem megint egy ilyen mérföldkőhöz. (Azt hittem.) A szakdolgozat... Lehet, hogy két szakom van, de a gazdász annyira nem foglalkoztat. A kommunikáció viszont annál jobban. És para volt. Anikóka OTDK-zott meg nyelvvizsgázott (az utóbbi sajnos nem sikerült) egy hétvége leforgása alatt. És hát mondanom sem kell, ezen a hétvégén volt a szakdolgozat leadási határideje is. Esélytelen. Így beadtam a kérelmet, miszerint szeretnék haladékot kapni. Kaptam :) De egyik nap után jött a másik, tehát a hétből már csak két napom maradt megírni. Szombat, vasárnap. Ez volt április 25-26. 27-től eFeN, és a megnyitó előadásért én voltam a felelős. A dolgozat hétfőn reggel még NEM VOLT KÉSZ. Stressz. Telefon a TO-ra, hogy sietek, sietek!!! És a nagy "mérföldkövet" rosszul nyomtatták ki, kicsit vastagabb gerincet kapott a kötésnél, és nem én adtam le. Ezt ki képzeli így? Sajnos nekem más lehetőségem nem volt.
Mindegy is. Ez csak egy kitérő. A lényeg, hogy elkészült, és a bonyodalmak ellenére sikerült elfogadtatni. A konzulens tanáromnak - aki egy példaértékű ember a szememben - sajnos egyszer volt szerencséje hozzám. Amikor januárban bejelentettem, hogy milyen dolgok levezetését kívánom dolgozatomban megfogalmazni. Aztán már csak a dolgozatot olvashatta, amit e-mailben átküldtem neki.
Azt mondta, hogy jó, és nem lesz vele semmi probléma. Mivel az államvizsgám mostanáig csúszott, nem is nagyon foglalkoztam vele.
És akkor a napokban történt események:
Írtam egy mailt a konzulensemnek, hogy szeretném, ha elküldené az értékelést, mert anélkül nem tudom megvédeni a dolgozatot. Válaszként egy kérdés érkezett: A tanszékről tudja felvenni? Hm... Megírtam, hogy én azt hittem, hogy nála van. Szóval lövésem nincs, hogy akkor hol lehet, így biztos ami biztos alapon elküldtem neki egy nem végleges példányt. És most kapaszkodj!!! Meddig küldje el az értékelést? Ott kell-e lennie a védésen? És az mikor is lesz pontosan?
Nem is olyan nagy dolog ez. Nem is mérföldkő. Vagy csak már nyakig a nagybetűsben lennék? Nem értem.
Nah, megyek, kinyomozom, hogy is fogok államvizsgázni :)

stressz 2000

áááááá! Megőrülés! A mai nap termése: három vizsga!!! Este egy diszkrét buli a Jate klubban.
Ma megtörtént, ami már nagyon régen: ZAVARBA HOZTAK! Két nagyon kedves csoporttársam (Gábor és Alex) megleptek csokival. Az átadás nem volt épp ünnepélyes, de olyan váratlanul ért! Azt mondták, hogy így szeretnék megköszönni a segítségem a vizsgákon. Jól esett-e?
Most hirtelen ennyi. Ezt meg kellett osztanom a közzel. De még jövök egy sztorival a szombat estével kapcsolatban meg a mai estéről is beszámolok.

koncert szombaton, mi????

Hát gyerekek! Aki még nem ismer, már annak is kiderül az első bejegyzésekből, hogy mekkora lúzer vagyok. De a helyzetből mindig kihozom a legtöbbet :)
A történet ott kezdődik, hogy drága Anicsom mondta, hogy lesz Kaukázus meg Vad Fruttik koncert. Hát ott a helyünk!!! Vmi OTP-s izé volt, és lehetett jegyet nyerni. NYERTÜNK!!! Úgy volt, hogy hárman akkor nekivágunk a november 27-i éjszakának, miénk a szombat este. Nah, hát ez a kettő nem jött össze. Tegnap este tanulgattam, böngésztem a honlapokat, és rá kellett jönnöm: november 27. az péntek. Tehát a koncert tegnap volt. Ezzel szembesülni este 7 órakor... Szóval amilyen gyorsan csak lehetett, összekaptuk magunkat, és irány a Klinika. A dolog szépséghibája, hogy Vikk nem tudott velünk tartani, mert ma (szombat) melózik...
Szóval elindultunk bele az éjszakába. Pont elértük a Kaukázus koncertet. Nagyon jó volt. Meg sok-sok debreceni ismerős! Aztán irány a kedvenc bulim: FOKKPOPROCKRETRO! Időközben az eső is eleredt, de valahogy nem hatott meg. Szóval megérkeztünk a Hangfogóba (az én emlékeimben mindig is Hangfogó lesz, de ma már Perényiként működik). Annyit táncoltunk! Meg lent volt az én Lekka gyerekem! Imádom. De háromkor elindultunk még "várostnézni", és lementünk a Bakelitbe. Találkoztam egy nagyon régi jóbarátommal, aki megkoronázta az estém. Azt mondta, lehet, hogy évek óta nem találkoztunk, de a szememben még mindig ugyanazt látja, amit régen, és ezzel feldobom. Ez jó érzés. Nincs annál jobb, mint amikor azt mondják, hogy a szemed is mosolyog. Meg is táncoltattam az esőben erre: http://www.youtube.com/watch?v=58CJih1iYC0
Egy jó estét zártam!

És akkor a folytatás se várasson magára

Nah, hát tegnap jöttem haza Egriából. Néha olyan rossz, mert annyi emberrel szeretnék találkozni!!! De nem csak "tízpercekre". De az idő nagy úr. Olyannyira, hogy így be is kell osztanom.
Nah, de most mégis volt egy fontos oka annak, hogy Egerbe menjek: számvitel jegyzet. Sikeresen a koliban hagytam. Nem is én lennék. Mindegy. Ez oda vezet, hogy legyen egy ok, hogy ismét ellátogassak Egerbe :)
Néha amúgy nehéz összehozni. Szeged, Eger, Debrecen. De élvezem! Hány ember mondhatja el magáról, hogy ennyi helyre megy HAZA?!
Egyre jobban beilleszkedtem már a szegedi életbe. Igaz, az egyetemi élet még nem olyan nyüzsgő, mint Egerben, dehát majd alakul az. És bevallom: kezd! Még a megfelelő bulit nem találtam meg, de hátha hétfő lesz ennek a napja. Kedvenc szegedi bandám, a Sheket (www.sheket.hu) játszik a JATÉban - új jate, mert mihelyst odakerültem, a régit bezárták újítás miatt -, és mivel három vizsgám lesz aznap, biztosan ott fogom megünnepelni! De mindig az van, hogy elmegyek bulizni, és csak tücctücc zene. Nekem meg az nem kell. Így mindig én vagyok az első, aki lelép a buliból. Szóval remélem, a hétfő lesz az én napom.
Holnap meg Debrecen tartogat nekem egy jó bulinak ígérkező kis koncertet. Kaukázus meg Vad fruttik. Nagyon rég voltam már a Klinikamoziban. Első buszig ki kell tartanunk a csajokkal (Anics és Vikk). De van B terv. Mint mindig! Ha nem jó, akkor átmegyünk a Kikötőbe.
Nah, akkor megosztom az élményeket holnap!!!!

Akkor kezdem

Hát rászántam magam. Van blogom... Van blogom? Kíváncsi vagyok, hogy ez meddig fog tartani. Mennyire lesznek mély vallomásaim, mennyire leszek filozofikus, mennyire leszek olyan... olyan anikós... Már annyit rágódtam ezen. Aztán mivel olyan nehéz engem elcsípni, mert soha nem lehet tudni, hogy merre tekergek, hát ezért.